Tegnap este dolgozgattam még egy kicsit a számítógépen de nem voltam kellően elővigyázatos, így aztán a TV  véletlenül az egyik kereskedelmi csatornán felejtődött. Valószínűleg "pásztázás" közben megzavarhattak és itt hagytam abba. Azután meg már nem figyeltem én nagyon oda, lefoglalt a munkám. De azért arra felfigyeltem, hogy hamarosan a puskázásról lesz szó, de addig is hallgassunk meg még valamit. Volt időm hát hogy felkészüljek a szenzációként beharangozott riportra amely tényleg a puskázásról szólt. Megtudhattuk például, hogy ha van egy bloetooth-os mobilunk akkor semmi gond, betesszük a fülünkbe és kész. Nyilván a felügyelő tanár meg tök hülye, vak és süket, fel sem tűnik neki, hogy a fele társaságnak van valami a fülében amiből egy vezeték megy a mobiljába. 

De - ahogy hallom - van már kólás dobozba szerelt webkamera is. Hát az tényleg biztos jó dolog. Bár én el sem tudom képzelni mi a csodát kell vele csinálni, hogy puskázásra alkalmas legyen. Én gondolatilag csak addig jutottam el, hogy maximum közvetítést adhatok arról, hogy nézek ki amikor nagyon gondolkodom, vagy tökhülyén bámulok egy üres lapra. Belátom nekem elég szegényes a fantáziám már az ilyesmihez. 

Egyébként nekem nincsen különösebb érzékem a puskázók lebuktatásához. Valószínűleg nálam is puskáznak, csak nem veszem észre. Életemben 2 esetre emlékszem. Egyik esetben az asztalon lévő kardigán alatt volt a puska. Akkor vettem észre amikor az ifjú hölgy felemelte a kardigánt és belenézett. Elvettem, de egyéb retorzióval nem járt a dolog. Ennek ellenére néhány percen belül beadta a majdnem teljesen üres papírt és elment.

A másik esetben a tenyérben volt egy miniatűr puska. Egy ujj alatt elfért. Onnan tudom, hogy mikor kértem nyissa ki a kezét egy ujja behajlítva maradt, azzal fogta továbbra is. Elvettem, megnéztem az addig leírtakat és hagytam tovább dolgozni. Láttam, hogy ha puskával erre futotta akkor enélkül végképp nem kell félnem attól, hogy elégtelennél jobbat kelljen adnom. Aztán voltak még  elérhető közelségben lévő jegyzetekbe való bepillantások, egymással való néhány szavas mondatok. Ilyenkor elegendő volt jeleznem, hogy látom mi történik és többé nem volt próbálkozás. Gyakori, hogy óra végén elnézést kérnek az érintettek, ezzel a dolog el van intézve. A lebukás kicsit kínos mindenkinek. Nekik is, nekem is.

Gondolom érezhető, hogy nálam azért nyugodt és kiegyensúlyozott légkörben folynak az írásbelik. Ők dolgoznak én meg olvasgatok. Időnként teszek egy rövid sétát a teremben, kicsit körülnézek aztán olvasok tovább. Néha vicces dolgokat is, mint például legutóbb szerdán a megyei lapban. Nem is tudtam megállni nevetés nélkül, természetesen most én kértem elnézést tőlük. De tényleg nagyon vidám dolgot olvastam. Már a cím is megragadott: "A 21. század "viagrája"". Mi a csoda lehet ez? - gondoltam magamban. Aztán olvasom, hogy egy néhány ezer fős programból kétszázezres rendezvénnyé nőtt a Kocsonyafesztivál. Hát persze, így már érthető a dolog. Kétségtelen van némi áthallás a dolgok között.:)