Megvan a Morzsi.:) Úgy látszik csak addig kódorgott el amíg talált egy arra alkalmas fiúkutyust akit méltónak tartott arra, hogy anyává tehesse. Hát mit mondjak? Elég alapos volt ez a válogatás, több mint 3 hétig tartott.:) De büszke, szép kutya ez a mi Morzsink, nem akárkivel áll össze, az már biztos.:) Ha én legutóbb már a rostán fennmaradt két kutyát láttam akkor ez tényleg így van. Különösen a kicsi tetszett nekem, de a nagy is szép formás állat volt.

Úgy hogy visszaállt az eredetei állapot. Mályiba menet én beszerzek megfelelő mennyiségű kolbász-félét, aztán mikor megállok a telek előtt máris látom, hogy szalad mind a kettő felém. A kicsi kívül a kerítéseken, Morzsi pedig beül, ő a kapu belső oldalán ugrál, várja, hogy kinyissam a kaput. Ezután jön az üdvözlés. Ők nyalogatják és harapdálják a kezeimet, én meg simogatom őket. Hol egyiket, hol másikat. Hát bizony most kevés ez az egy jobb kéz, ballal sajnos nem tudom őket simogatni, így aztán türelmetlenül várnak amíg a másikat simogatom. Ma már kevésbé vagyok türelmetlen mint korábban. Tudom  nekik is szükségük van arra, hogy kinyilvánítsák szeretetüket. Így aztán szépen leülök és pár percig megy ez a kölcsönös szeretgetés. Aztán előkerül a virsli vagy kolbász (tegnap mindkettő volt) és teletömik a bendőjüket. Azután meg lefekszenek valahová a közelemben.

Tegnap a kivágott bozótot gyűjtögettem csomóba, szerettem volna el is égetni de nem voltam benne biztos, hogy hétvégén szabad ilyesmit csinálni. Úgy hogy ez megmaradt a jövő hét valamelyik napjára. Közben - amellett hogy gyűjtögettem meg pakolászgattam a házban - azért maradt idő egy kicsit olvasgatni meg sütkérezni is a napon. Ilyenkor mindketten befeküdtek a szék alá aztán élveztük a kellemes tavaszi napsütést. Ebédidőben megettünk egy kevés virslit és kolbászt, de még a vacsorát is együtt fogyasztottuk el. Én ugyan kicsit untam már a kolbászt, de mivel más nem volt be kellett érnem vele. Este mikor már kezdtem átöltözni Morzsi megérezte, hogy eljövök, kicsit nyugtalan volt ami átragadt Kismorzsira is. Hát azért igyekeztem tisztességgel elbúcsúzni tőlük, simogatásban, mosolyban, becézgetésben most sem volt hiány. Jó volt arra gondolni, hogy hamarosan újra találkozunk.:) És végül mint mindig néhány kép :

Ez itt Morzsi, meg néhány virág, a tavasz hírnökei.:)

Úgy látszik nem csak a szék alatt lehet jókat durmolni.:)

Kismorzsi egy pillanatra felébredt, mikor közel settenkedtem hozzájuk.:)