Tegnap elfogyott az utolsó invitáló cetli is az aszatlomról, ami azt jelenti, hogy idén már nem lesz több szakestély. Azok a bizottságok is megtartották szokásos évvégi ülésüket amelyekben érintett vagyok így már a fővárosba sem kell felutaznom. Évvége lévén, a közelgő ünnepek árnyékában a vendéglátás is meghaladta a szokásos pogácsás-ásványvizes mértéket, hol egy kis bor hol pedig egy pohár pezsgő volt amivel koccintottunk az elmúlt évre.
Mint jeleztem szakestélyben idén sem volt hiány, ki is vettem derekasan a részem. Ha nem volt felszólalásom akkor a zsíros kenyerek beburkolásában. Ezeken a napokon igyekeztem máshol megfogni a kalóriákat. A pesti útjaim alkalmával például már megelégedtem a 2 óra felé lezajlott ebédfélével, és hazaérkezés után már nem ettem semmit. Az esti szakestélyeknél ez úgy nézett ki, hogy igyekeztem nagyon szolid ebéddel beérni.
A szerepléseim vonatkozásában vegyes érzésekkel zárom ezt az időszakot. Voltak határozottan sikeres felszólalásaim, aztán voltak kevésbé azok. Mint például a tegnapi. Igaz, megzavart valami és hiába építettem fel magamban amit mondani akartam, ez kizökkentett a dologból. Eh, spongyát rá, mondaná Virág elvtárs, ha egyébként jó elvtárs lennék és egyszer majd kérhetnének tőlem valamit. Ezzel is úgy vagyok mint a vendégségbeli evéssel. Jó étvággyal eszem, ha lehet jó sokat, aztán ha a házigazda szeret majd örül, ha meg nem megpukkad mérgében. Hallottak ők már engem jól szerepelni is meg úgy gondolom olyan ember sem sok ült ott aki ne tudná azt, hogy néha bizony gyengébbre is sikeredhet a felszólalás.
Idáig jutottam az írásban amikor eszembe jutott, hogy jövő hét szombaton lesz még egy szakestély amin bizony én leszek aki az úgynevezett "Vidám poharat" mondja. Hát addig még sok idő van, szerintem nem lesz rossz, majd megírom.
És ha már valami összegzésfélét írok nem hagyom ki azt sem, hogy pénteken ért véget a félév oktatási része és elkezdődött a vizsgaidőszak. Ami azt illeti a hallgatóim nem nagyon erőltették meg magukat. Én biztos vagyok magamban, hogy mindent elkövettem a jó eredményeikért, így csak őket tudom okolni a rossz jegyekért. Természetesen nem dőlt össze a világ, a vizsgaidőszakban lehet pótolni a lemaradásokat. Rajtam nem fog múlni a dolog.
