Hát nagyot változott a világ. Két napja kaptam egy egyetemi körlevelet, hogy az utolsó pillanatban még benevezhetnék Siófokra az egyetemi üdülőbe. Más forrásból is tudom, hogy nincs elég jelentkező, így elég nehéz feltölteni a helyeket. Azért nem mindig volt ez így.
Emlékszem hogy ment ez a szocialista időkben. Az üdülés lehetőségek elosztása az egyik úgynevezett üvegteremben történt, ahol megjelent minden szakszervezeti alapszervezet képviselője. Már nem emlékszem, hogy az üdülési felelősök vagy a titkárok voltak-e ott, szerintem az utóbbiak, mert én is gyakran részt vettem, pedig én titkár voltam. Gondolom azért is ők voltak ott, hogy minél magasabb szinten legyen a tagság képviselve. Egy titkárnak azért erősebb volt az érdekérvényesítő képessége mint egy alapszervezeti üdülési felelősnek. A legnagyobb harc ezekért a siófoki helyekért volt. Itt kellett nagyon észnél lenni, hogy az alapszervezet nehogy hátrányt szenvedjen másokkal szemben, mert akkor nehéz lett volna a tagok elé állni. Az előbb azt írtam, hogy harc volt, ami igaz, viszont valahogy mindenki elégedetten távozott az osztozkodás végén. Az emberek engedtek is ha úgy adódott, tehát ez nem egy kíméletlen harc volt. Ma már valószínűleg nem tudnánk ilyen szellemben osztozkodni. 25 év telt el, ma már mások az egymás közötti viszonyok is. De ahogy elnézem ma már nem is kell harcolni. Sőt meglehetősen nehéz lehet feltölteni ezeket a helyeket. A mostani Last minute estében már hívogató fényképek is érkeztek a levéllel együtt.
Egyébként szolid hely ez a mi siófoki üdülőnk. Mikor a gyerek kicsi volt mi is voltunk egyszer. A szállással semmi bajom nem volt, egyedül az zavart, hogy minden nagyon drága volt. A strandon is, az éttermekben is. Úgy voltam vele mint Márkus László a fotellel, amiről nem tudta eldönteni, hogy mi kerül rajta 7.200 forintba? Csak én a rántott hússal meg a fagylalttal voltam így. Csodálatos kabarétréfa, klasszikus ma már, itt megnézhető:
Hogy miért nem akarnak ma már az emberek Siófokra menni üdülni? Nem tudom. Valószínűleg vannak akik ma már drágább helyekre mennek és valószínűleg sokan lehetnek akik már Siófokot sem engedhetik meg maguknak. Nem is a szállásra gondolok, az végül is nem drága, hanem inkább a környezet árszínvonalára. A fagylaltra és lángosra a strandon, a strandbelépőre, az üdítő italokra, az éttermi árakra. Én azóta sem nyaraltam a Balatonon mert annyi pénzünk soha nem volt, hogy szemrebbenés nélkül fizessem ki a nassolni valókat, az édességeket, a drága éttermi ebédeket, még ha vissza is fogta magát az ember. Jó volt nekünk Hajdúszoboszló is a főspedes ellátással. Korábban erről is írtam, itt olvasható.
A szociológus kollégák viszont kiadhatnák szakdolgozati témaként valami ilyesmit, hogy "A miskolci egyetem alkalmazottainak üdülési szokásai és ezek meghatározó elemei régen és most". Biztos, hogy alaposan elolvasnám, mert kíváncsi vagyok miért is kell ma lasszóval fogdosni az üdülőket a siófoki üdülőnkbe. Oda, ahol akkora harc folyt minden egyes ágyért. Mint írtam ez volt a legkurrensebb, ez után jött Hajdúszoboszló, végezetül pedig a kollégiumok zárták a sort.
