Szeretem ezt a Popper Pétert. Olvasni is, hallgatni is. Egyik újabb kötetét az Egy illúzió halálá-t megkaptam ajándékba, most a szabadságom alatt ki is olvasom majd, már kivittem Mályiba. Újabban a PAX TV-n lehet őt hallani, olyan 60 perces terjedelemben beszél erről-arról. A látszat valóban az, mintha tényleg arról beszélne ami éppen eszébe jut de azért látszik, hogy jól fel van építve ez az egy órácska.
Ma a gyermeknevelés volt a téma, nagyon érdekes dolgokat mondott. Bennem azért két dolog maradt meg igazán. Egyik, hogy jónak tartotta az általános iskolák alsó tagozataiban az osztályzatok száműzését az értékelésnél (még a piros illetve fekete pontokat is) a másik, hogy régen a tanári pálya biztos egzisztenciát jelentett a tanárembernek. Yachtot nem, de tisztes megélehtést igen. Hát ettől ma kicsit messze vagyunk szerinte is. Abban egyet értünk, hogy szükség van a tanári pálya megbecsülésének a helyreállítására abban viszont nem, hogy nem kell osztályozni az alsóbb (1-2) évfolyamokon. Valamilyen visszajelzésre szükség van. A tanítási-tanulási folyamat hasonlít egy szabályozáshoz. Rendszeresen ellenőrizzük a "folyamatot" és addig korrigálunk amíg az eltérések nagyon kicsik lesznek, így elérhetjük, hogy a "dolgok nem szaladnak el" annyira, hogy már csak nehezen vagy egyáltalán ne lehessen vissza "szabályozni" a helyes elvárható értékre.
Talán egy példácska segít a megértésban: Pistike szorgalma csökken és megakad az olvasásban és kicsit nehezen olvas bizonyos betűket. Ez egy fekete ponttal a szülő tudomására hozható a szülő be fog avatkozni, és Pistike délutánonként foci helyett sokat fogja gyakorolni azoknak a bizonyos betűknek az olvasását. Így aztán nem fog lemaradni a társaihoz képest és év végén nem úgy fog tovább lépni, hogy nem tud olvasni. Mert ugye buktatás sincsen. Tehát ebben eltérő véleményen vagyunk Popper doktor úrral, aki tényleg okos ember és szeretem hallgatni. :)
