Azt hiszem megtaláltam a jó birkapörkölt titkát. Tulajdonképpen nem nagy dolog, a lényeg, hogy nem kell vacakolni vele, hogy van-e rajta faggyú vagy nincs, meg kell mosni és bele kell dobálni a lábasba amikor a hagyma már megdinsztelődött és még a piros paprika sem égett meg. Tudom, hogy brutálisan hangzik de én esküszöm erre a módszerre. Kicsit kavargassuk ebben az állapotában, engedjük fel bő vízzel, tegyünk bele elegendő mennyiségű piros aranyat és gulyáskrémet, paprikát, paradicsomot. Nekem ezen utóbbi kettő nem volt itthon, volt viszont üveges lecsó, az is megtette.
Ami nyűgös a főzés, ugyanis legalább 4 órát kell főzni. Természetesen közben lelkesen kell kavargatni. Úgy a harmadik óra végén már arra gondoltam ennyi idő alatt megjártam volna Debrecent is, hozzánk legközelebb ott lehet birkapörköltet enni. Az ingyen utazással ez nem is a valóságtól elrugaszkodott ötlet. Viszont az itthoni 4 órás főzés nagy előnye, hogy legalább 3 napig lehet rájárni, ugyanis két kiló hússal vágtam neki eme gasztronómiai vállalkozásnak. Egy kiló hússal én nem fogok 4 órát birkát kavargatni. Szóval két kilónál már rentábilisabb a dolog.
Így aztán ma is birkapörkölt volt az ebéd. Igaz, kicsit kevés hússal, mert elszámítottam magam mikor betettem egy adagot a mikróba, viszont szaft volt bőven, úgy gondoltam jó ez így, mindegy hogy most eszem meg a szaftot vagy a végén amikor már elfogyott a hús. Volt már rá példa. Egy csirkepörkölt szaftját simán kiöntöm, de ezét nem. Emlékszem képes voltam krumplit főzni a megmaradt szafthoz.
Egyébként most volt igazán finom és puha a hús. Tegnap ugyanis úgy a harmadik óra táján már nagyon éhes voltam, megebédeltem. Volt minden, Unicum, vörös bor, főtt krumpli és persze a birkapörkölt. Ami még egy kicsit rágós volt. de jól esett. Reggel 4-kor reggeliztem, azóta csak egy kávét ittam, tényleg nagyon éhes voltam már. Ma viszont megvolt ugyanez, csak már puhára főve.
Holnap megint birkapörkölt lesz, ezt már nem én főzöm, kirándulni megyek, ott kapom majd. Majd beszámolok róla milyen volt.
