A hét második felében megint nem voltam itthon, elutaztam a szokásos évi konferenciámra. Minden évben ekkor van a konferenciánk, a hónap utolsó hetében, ennek is megvan az az előnye, hogy nem kell a naptárba írogatni, ezt fejben is tudja tartani az ember. Egyébként ez az a hét amikor még általában jó idő van. Most is az volt, hiába károgott a meteorológia.
Ez egy kellemes program a tél előtt, jókat eszik és iszik az ember, értelemszerűen egy kiváló szállodában nem puliszkát adnak, nem is gránátos kockát. Szerdán este svédasztalos vacsora volt, azt kell mondjam, hogy visszafogott voltam, bár egy kicsit mellé is fogtam, túl sokat szedtem a a sült- és panírozott halszeletekből, én meg a tányéron nem hagyok semmit, szóval ez kicsit sok volt, de azért tudtam még enni egy adag meglepően puha marhaszeletet valami barna szószban burgonyakrokettel, meg egy kevés csülkös pacalt főtt burgonyával. Összességében tényleg nem ettem sokat, évekkel ezelőtt ennek háromszorosát is benyomtam. Ezután volt egy kis munka a másnapi konferencia előkészítésével kapcsolatban, ezúttal ezzel is hamar végeztünk.
A reggelik is svédasztalosak voltak, ma már a legtöbb helyen így van, itt első nap kicsit mohóbb voltam, de másnap már beértem az előző napi felével is. Az ebédek is bőségesek voltak, miután más is megette az egészet így nekem sem volt lelkiismeret furdalásom. Azért a mérlegre még nem mertem ráállni. Szólnék még a csütörtök esti baráti találkozóról, ezeken egy bőséges vacsora van, némi innivalóval. A kemény mag hajnali 3-ig szokott énekelni. Én nem, én felmentem a szobámba és örültem a kispárnámnak, ami idén először volt. Csodálkoztam is. Ennek a kispárna ügynek azonban vannak előzményei is.
Egyszer nagyon régen előadás közben morogtam a mellettem ülőnek, hogy ez tényleg egy kiváló szálloda, minden tekintetben csak jót lehet mondani róla, egy nagy hibája van, hogy nincs kispárna. Mellettem egy függönnyel volt leválasztva az ebédlő, ott már sürögtek forogtak az alkalmazottak, hogy előkészítsék a termet az ebédre. Nyilván valaki meghallotta amit mondtam, a hang alapján való beazonosítás nem lehetett nehéz, summa summarum mikor ebéd előtt felmentem a szobámba, ott volt a kispárna az ágyamon. Nem tudom honnan kerítették, lehet, hogy a főnök hazaszalajtott valakit, mert csak az én ágyamon volt. Na most ez a dolog érett be mostanra, mert most már mindenkinek volt kispárnája. Sőt, díszpárna is volt. Ez sem volt idáig. Úgy hogy van fejlődés. Még egy ilyen kiváló helyen is lehet újat hozni.
Összegezve a dolgokat, nagyon jól éreztem magam, az étkezések között jó és érdekes előadásokat hallgattunk. Hazafelé egy autópálya baleset miatt kissé tovább tartott az út mint szokott, de fél 10-re itthon voltam. Ma már próbáltam felvenni a fordulatszámot, rendezni az elmaradásaimat. Ma még egy átmeneti nap van, holnapra helyrerázódom.
