Azaz csak vettünk volna. De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük az eseményeket kronológiai sorrendben.
Egy negyedikes aki a Z. névre hallgatott régen vágyott már egy jó orosz órára. Eljutott hozzám a hír, mentem is le az elsőre és biztosítottam róla, hogy a dolog végtelenül egyszerű, bízza csak rám.
Egy vasárnapi nap volt, utolsókat rúgta a tél. Én délután a kocsma előtt a szekerek árnyékában elkezdtem tárgyalásaimat az egyik orosszal aki momentán fényképezőgépeket árult de mondta, hogy van óra is. Igaz nem itt, hanem bent a laktanyában de este kihozza és megvehetjük. Príma márka, Rakéta - mondta - és 300 forint az ára. Lényegében megalkudtunk, megbeszéltük, hogy este 7-kor mikor már sötét van mi is odamegyünk a laktanya mögé mert neki addigra már lejár a kimenője de majd kijön ő ne izguljunk. Hát nem izgultunk.
Pontos volt. 7-kor ott volt a laktanya mögött, de mi sem késtünk. A kémeket cserélhették ki igy az amerikaiak meg az oroszok ahogy mi közelítettünk egymáshoz. Csendben, szó nélkül, lassan ütemesen lépkedve. Már teljesen sötét volt. Egy pisszenés sem hallatszott. Mikor odaértünk elővette az órát, én meg zseblámpát, ami viszont hiba volt. Igen hiba, mert mikor felkapcsoltam, hogy megszemléljem az árut abban a pillanatban néhány méterre tőlünk az őr kiáltott valamit, a mi üzleti partnerünk futásnak eredt, mi meg tisztán hallottuk a závár csattanását. Nyilván egy géppisztolyét. És felhangzott a "Sztoj!" kiáltás. Ami ugye megállásra szólít fel. Az üzleti partner persze nem állt meg, mi meg úgyis álltunk igy sokmindent nem kellett csinálnunk. Biztos ami biztos, azért égnek emeltük kezeinket. Néhány perc múlva egy népesebb csoport vett körül bennünket. Én kicsit rösteltem magam, hogy szerénységem ennyi gondot okoz a hazánkban ideiglenesen állomásozó barátainknak, na tessék vagy nyolcam is szorgoskodnak körülöttünk, hát nem kell ez elvtársak, menjenek a dolgukra, védjenek bennünket az imperialistáktól, nekünk elég ez a 2 szimpatikus fiú is a géppisztollyal, majd ők bekísérnek bennünket ahová kell meg ha úgy adódik le is tudnak lőni - gondoltam magamban.
Végülis megindultunk befelé. Mi mint akiket kivégezni visznek. Egy helyiségbe érve elkezdődött a kihallgatás. Nem akármilyen lehetőségem adódott a nyelvgyakorlásra. Egymást váltották magasabbnál magasabb rangú tisztek. Volt ott kémelhárító, nyomozó tiszt, szakács (ő hozta a vacsorát, mert az a fogolynak is jár) és váltott lovakkal érdeklődtek mi a fenét is csináltunk mi ott a kerítés közelében a sötétben? Én jó sokszor elmondtam, hogy mit akartunk csinálni. Azért egyvalamit nagyon jól megéreztem már az elején. Mégpedig azt, hogy nagy balhé nem lesz a dologból. Végülis kiskorúak voltunk, magyar állampolgárok, nagy bűnt nem követtünk el, hiszen csak egy órát szerettünk volna venni. A hangnem végig barátságos volt, én sem kakaskodtam mindaddig amíg vége nem lett a kihallgatásnak. Akkor aztán azt mondják, hogy jó, végeztünk, mehetünk haza. Ekkor kezdtem el méltatlankodni, hogy "Hé, hé, nem úgy van az kérem! Nekünk 8-kor lejárt a kimenőnk, most fél 10 van, tessenek csak minket hazaszállítani és igazolni, hogy mi nem jószántunkból nem mentünk be a kimenő végeztével hanem kérem mi itt akadályoztatva voltunk ebben". Persze ez élénk tiltakozást váltott ki bennük, de én már vérszemet kaptam és ragaszkodtam hozzá, hogy szállítsanak haza bennünket és tessék elmondani, hogy azért nem jöhettünk mert ők visszatartottak.
Addig szívóskodtam míg csak előállt egy terepjáró, egy GAZ és elvittek bennünket a kollégiumba. Volt 10 óra mire becsengettünk. A kollégiumi nevelőtanár nyitotta ki a kaput. Csendben, szó nélkül végighallgatta az orosz kisérőt, természetesen az én tolmácsolásommal, majd a hóna latt lévő mappából kiosztott mindkettőnknek 50-50 forintnyi takarékbélyeget. Csak úgy, ott a sötétben. Ezzel a dolog el volt intézve. Hát itt már én csak legyintettem. Most kezdjek neki meggyőzni D. tanár urat, hogy igazságtalan az eljárása, hiszen már majdnem Szibériában voltunk? Eh, spongyát rá, legyintettem, és bevonultunk a koleszba, búcsút intve az ideigleneseknek. Aztán, hogy mikor lett órája Z-nak magam sem tudom. De én jót gyakoroltam az biztos.:)
