Egy haldoklótól igencsak szokatlan étvággyal elfogyasztottam ebédre egy rendesebb adag őzpörköltet rizzsel és savanyú uborkával, hozzá meg jófajta villányi vöröset kortyolgattam. Na szóval, gyógyulgatok. A köhögést felváltotta ugyan a nátha, kicsit folyik az orrom de jól vagyok. Néha tüsszentek egy rendesebbet, ilyenkor a harmadik szomszédban lakó palotapincsi összerezzen és visszasírja a Szilvesztert amikor csak a petárdáktól csinálta össze magát.
Gyanítom ez a mostani maródiságom összefügg egy másik vadpörkölttel. Szombaton ugyanis a rókák, vagy rendes nevükön Dudujakvölgyi rókák (DVR) szarvaspörköltet főztek a kollégium előtti placcon. Kellemes idő volt, de mégiscsak tél van, meg egy kis szél is fújdogált úgyhogy valószínűleg ott hűltem meg. Igaz az elején csak rövid ideig voltam ott, de ebédre visszamentem. Ott terítettünk meg a szabadban. Nekem meg egy elég vékonyka télikabátom van, hát nem zárom ki, hogy ott fázhattam meg. Ebéd után hazajöttem, szundítottam egy kicsit, este viszont visszamentem újra mert szakestély volt.
Imádom ezeket a róka szakestélyeket, mert a magas szellemiségén túlmenően jókat lehet zabálni is. Egész évben a szakestélyeken zsíroskenyér a menű hagymával, egyedüli szakestély a rókáké ahol hurkát meg kolbászt lehet enni, hogy azt ne mondjam zabálni. Bár az idei más volt mint a szokásos gyesznótor. A kolbásznak való húst is a Tescóban vették meg, a szarvas is véve lett valahol. Ugyanis ez a szarvaspörkölt és esti sült kolbász egy gyesznótort volt hivatott pótolni.
A kedves Morgómedve olvasó, (szerénységem tiltja, hogy rajongót írjak), nem biztos, hogy tudja, hogy a rókák idáig (immáron 13 éve) minden év elején vettek egy gyesznót azaz disznót és megrendezték a Gyesznótoros czéczót ami abból állt, hogy hajnalban leölték szegény Dezsőt a soros disznót (lsd. Bacsó Péter Tanú c. filmjét) majd hangyaszorgalommal feldolgozták az utolsó körömig és nagyrészét még aznap el is fogyasztották. Én a feldolgozásnál leginkább csak bámészkodtam, volt ott dolgos kéz elég a fiatalokból, de az elpusztításban már 3 ember helyett szorgoskodtam. Kedves színfoltja volt ezeknek a czéczóknak mikor az elkészült levest a kollégium felé félúton rendszeresen kiöntöttük, illetve csak egyrészét. Máig sem tudjuk az elfogyasztott forralt bor játszott-e főbb szerepet ebben a kiborogatásban vagy a rossz út.
A nap ugye sült vérrel indult, aztán ahogy sült a zsír lett töpörtyű, meghát a leveshúsokba is bele bele lehett kóstolni amíg a főszakács rá nem vert az ember kezére a fakanállal. Ebédre aztán borított leves volt (már ami megmnaradt) főtt hússal. Meg pörkölt krumplival. Délután már vidám hangulatban sült a hurka meg a kolbász a kollégium maroknyi konyhájában ahol csak nehezen fértünk el tizen-tizenöten és Jagermeister és az Unicum szolgált hangulatjavítóként. Este aztán a jól végzett munka után szakestély volt, persze a sör mellé sült hurka és kolbász szolgált harapnivalóként.
Hát ez redukálódott most egy szarvaspörköltre meg egy kis sült kolbászra. Ami egyébként finom és elegendő volt. Kikerestem a rókák honlapján néhány képet korábbi disznótoros czéczókról, itt megnézhetők:
http://www.mehok.uni-miskolc.hu/dvr/main/main.html
Ez a főlapra mutat, ott kellene baloldalt a "Hírek, események"-re klikkelni majd megkeresni 2005.II. 26-nál és 2004.III.27-nél a Gyesznótoros czéczót. Kicsit bonyolult de megéri.:) Jó nézelődést! Én meg nyalogatom tovább a sebeimet. :)
