Mint legutóbb írtam, Morzsi köszöni szépen jól van. Már tudja, hogy időnként el-eltűnök aztán megkerülök és ilyenkor finom far-hátat meg csirkelábakat kap enni. Aztán mikor ebédre sült csirke van akkor csirkecsontot is, amit szemmelláthatóan nagy örömmel rágcsál.
Megmozdult a baráti kör is. Kaptunk ajándékba konzerveket és száraz bolti kutyaeledeleket. Időnként ezekre is sor kerül ha éppen nincsen, vagy kevés a főtt far-hát vagy a csirkecsont. A Corában akciós volt a kutyaeledel, jó árnak tűnt amennyiért kinálták, abból is vettem hát egy rendesebb zsákkal. Tegnapelőtt kint voltak a szomszédok, ők is igérték, hogy gyűjtik majd a finomságokat. Ennivalóra hát hálistennek nincsen gondunk :)
Egyébként akkor sincsen baj ha nem vagyunk kint. A jelek szerint van aki enni adjon neki. Most már biztos vagyok benne, hogy néhány telekkel arrébb legalább úgy kényeztetik mint mi, igy aztán nyugodtan hagyjuk magára hosszabb időre is. Sőt, azt hiszem kicsit finnyás is ez a mi Morzsink. Mikor kijöttünk nem volt friss far-hát, igy egy kis Chappy kutyaeledelt öntöttem neki nagygyorsan egy tálkába, hát meg sem kóstolta. Aztán késő délután már csak megeszegette, gondolom nassolásként.:)
Egyébként jól összebarátkoztunk. Vannak kimondottan bensőséges pillanataink. Ezeket mindig ő kezdeményezi azzal, hogy például olvasás közben két lábra állva megtámaszkodik a térdemen és elkezdi nyalogatni a kezem. Ugyanigy tett a felségemmel is tegnap. Én egyébként ezt nem nagyon szeretem mert félek, hogy valami féregfélét kapok tőle, de hát egy kicsit szoktam hagyni. Aztán én simogatom a buksiját meg a hátát amit ő nagyon szokott élvezni. És határozottan kezd kutyaszerüen viselkedni. Megugat mindenkit aki a közelben megmozdul. Korábban arra gondoltam meg kéne javitani a kapucsengőt de már látom felesleges, Morzsi úgyis ugat mindenkire aki a házhoz közelít. Csak ki kell nézni, ki az. Szivesen heverészik a közelemben miközben én olvasok, ő meg elnyúlva szundikál mellettem. A házba nem jöhet be, bár ez alól is van kivétel. Tegnap nagyon meleg volt a teraszon igy aztán a küszöb túloldalán heverészhetett, a házban mégiscsak egy kicsit hüvösebb volt.
A kiskutyákról nincsen hir, hallom néha őket ugatni de még nem bújtak elő. Feleségem tegnap benézett a sufni alá de a sötétben nem látott semmit.
Bármennyire idilli állapot is ez, azért mindig előrevetiti az árnyékát az az időszak amikor eltelik a nyár és szegény Morzsi és ivadékai magukra lesznek utalva. Sokszor eszembe jut vajon jót teszek-e vele ezzel a barátkozással? Aztán arra gondolok, hogy mi is lenne az alteranatívája ennek a mostani állapotnak? Hát az, hogy ügyet sem vetek rá, nem adok neki enni, átnézek rajta és kész. Hát ettől szerintem ez a mostani állapot is jobb azt hiszem. Lehet, hogy nem jól látom de végülis ebben maradtam magammal. :)
Mellékelek két újabb képet is róla.
És készenlétben tartott fényképezőgéppel várjuk a kicsiket. A hangjuk alapján azt hiszem hamarosan előjönnek.:)
