Hétfőn elvittek minden kiskutyát. Ketten maradtunk Morzsival. Este én olvasgattam, ő meg heverészett itt mellettem. Éjszakára maradt, reggel kicsit kedvetlen volt. Hiába kínáltam ennivalóval, köszönte de nem kért. Nyűglődött itt egy darabig aztán a megszokott útvonalon elment. Hamarosan megjelent azonban újra, nyomában a kicsi amit a gazdiék kaptak. Az egyik barna. Innentől már volt minden: boldogság, étvágy, jókedv, kéznyalogatás. Hamarosan megjelent a gazdi felesége és elindult hazafelé a kiskutyával. Morzsi egy darabig téblábolt a kapuban aztán hazament ő is. Én meg elmentem dolgozni.

Kedd este otthon aludtam. Tegnap munka után mentem ki újra. Ott mentem el a házuk előtt, Morzsi meghallotta a trabi hangját, és már futott is. Kicsivel hamarább ért a telekre mint én. Volt nagy öröm, nyalakodás, simogatás. A pontosság kedvéért én simogattam.:)
Aztán egy idő után ismerős nyivákolás hallatszott, persze ott volt a kicsi is. A barna. Hogy hogy került oda, nem tudom. Lehet, hogy magától jött, lehet, hogy Morzsi hozta el. Egész délután meg este együtt voltunk, este jöttek értük. Elmentek, aztán Morzsi visszajött. Ott aludt nálam és reggel lejátszódott ugyanaz mint kedd reggel. Kedvetlenség, étvágytalanság, aztán Morzsi elment, a kis barnával jött vissza, később megjelent a gazdi felesége is, hogy viszi haza őket.

Végülis megegyeztünk, hogy én szólok ha kint vagyok és ilyenkor nem fogják keresni. Ha meg hazajövök megint csak szólok. A megoldás csak vasárnap reggelre várható mikor a kis barnát elviszik a nagymamához ahonnan már mégsem lehet hazajárni.:)

A Morzsi neve viszont igazából Csoki, de nekem már Morzsi marad.