Remélem tegnapelőtti, erősen műszaki jellegű írásommal nem vettem nagyon igénybe a tisztelt Morgómedve olvasókat. Sajnos néha elkerülhetetlenek az ilyen inzultusok. És akkor most nézzük az előzményeket.
Van már tán 25 éve is annak, ha nem több, hogy a bányászati automatika területéről tartottam előadást. Az óra hétfőn 8-10 között volt, ezért eléggé megviselt volt a társaság az előző esti bulizástól meg egyebektől. Hogy kicsit felrázzam őket eltértem kicsit a tárgytól és valami olyasmiről beszéltem amivel kapcsolatban nagyok voltak az elvárások de nem volt rá elegendő pénz. Ekkor jegyeztem meg kissé szomorkásan, hogy naja, f***gal nem lehet tojást festeni. És már éppen tértem volna vissza az anyaghoz mikor megálltam, és pár másodperc után megjegyeztem, hogy talán mégis lehet. Majd rövid gondolkozás után felrajzoltam a táblára egy hangszórót, erősítőket, egyenirányítót és egy relét ecsettel ellátva meg egy tojást precíz forgató mechanizmussal. Ezt követően megbeszéltük a működését is. Ekkor már a legálmosabbak is éberen mosolyogva várták a kiselőadás végét.
Aztán eltelt néhány év, én mint tartalékos törzsőrmester behívót kaptam egy 10 napos továbbképzésre. A behívó másnap reggel 7-re szólt. A baj az volt, hogy nem helybe hanem a 60-70 kilométerre lévő Putnokra. Hát ha az ember vonattal akar 7-re oda érni bizony ehhez korán kellett kelni. Én meg fiatal ember voltam, fiatal házas, nem volt szokásban nálunk 9-kor villanyoltást tartani. Viszont a katonaságnál eléggé zokon szokták venni ha az ember nem vonul be időre, így aztán nekem olyan ébresztés kellett ami biztos és kellő hangerejű. Ehhez volt egy szolidan döngicsélő NDK vekkerem. Hát erre én nem fogok felébredni fél 4-kor az biztos - gondoltam bánatosan. Telefonunk még nem volt akkor, így telefon ébresztésre nem is gondolhattam. Láttam nincs más lehetőség mint valamit összebütykölni gyorsan.
Összeszedtem hát néhány alkatrészt a sufniból és összeütöttem egy úgynevezett tapskapcsolót. Valami olyasmit mint amiről legutóbb írtam, csak itt az ecsetet ugye elhagyhattam, a relé viszont egy nagy hangerejű villanycsengőt volt hivatott bekapcsolni amire már fel fogok ébredni. Egy-két óra alatt összedobtam, majd egyenruhámat az ágy mellé kikészítve elkezdtük szokásos esti programjainkat. Olvasás, TV meg ilyesmi. Aztán villanyoltás és alvás.
Éjszaka meg is szólalt a villanycsengő, én meg katonásan ugrottam ki az ágyból és már nyúltam is a nadrágért. Éppen bújtam volna bele, ekkor tévedt tekintetem a vekkerre: fél kettőt mutatott. És a vekker meg várta, hogy két óra múlva csöröghessen majd. Hm, valami zavaró körülmény léphetett fel. Valami zaj. A fene se tudja már mi lehetett, de a tény az tény: a hangszóró meg az erősítők meg a relé végezték a dolgukat. A villanycsengő is. :)
A dolog csattanója, hogy fél 4-kor viszont csütörtököt mondott az egész elektronika, elpiszkálhattam valamit, a vekker meg kevés volt a felébredéshez. Így aztán csak trabival tudtam 7-re biztosan odaérni. Oda is értem. Igaz a trabi meg innentől előlépett katonai járművé, de erről majd egy más alkalommal.:)
