Hallom a hírekben, hogy elveszett két darab 25 millió adózó adatait tartalmazó adathordozó Nagy Britanniában. Először úgy hangzott el, hogy a postán. Na mondom, biztos nem ajánlva adták fel. Lám-lám hová vezet az ész nélküli spórolás. Az angol kormány is megszorító intézkedéseket vezetett be, nyilván az ajánlási díj megspórolása is része a költségvetés egyensúlyának megőrzésére tett intézkedéseknek.
Aztán hallom, hogy nem egyszerű postáról van szó, hanem gyorspostáról. A hivatalnokok a két adathordozó lemezt -gyanítom CD-ről vagy DVD-ről lehet szó- egyszerűen feladták a gyorsposta hivatalban aztán nyugodtan hazamentek mint akik jól végezték dolgukat. Hazaérve megitták a teájukat, természetesen egy kis tejjel ízesítve. Később megvacsoráztak és az aggodalom legkisebb jele nélkül nyugovóra tértek. Mielőtt azonban befordultak volna a fal felé, természetesen csókot leheltek szerető hitvesük homlokára. Szexről - hétköznap lévén - természetesen szó sem lehetett.
Másnap nyugodtan ébredtek, egy pillanatra sem jutott eszükbe a 25 millió adózó adata. Biztosak voltak benne, hogy Britannia több évszázados postai kultúrája most sem mond csődöt, minden rendben van. Aztán kiderül még sincs rendben.
Aztán egy kis idő multával halljuk, hogy futárokkal küldték el az adathordozókat és már le is mondott a Brit Királyi Adóhivatal elnöke. Hát kérem ez a minimum. Bár ha meggondolom a legbiztosabb módszer hasonló esetben az lett volna ha személyesen viszi el a számvevőszékre. Így nem vész el és a küldemény és nem is kell lemondania. Elképzelem amint az elnök úr kiszáll a kocsijából a Számvevőszék épülete előtt majd a portás megállítja:
- Jó napot elnök úr, Ön itt? Hát már ennyire rosszul állunk?
- Igen barátom, jól látja. Bár annak, hogy itt lát nem elsősorban gazdasági okai vannak. Én bizony már személyesen hordom szét egy ideje a fontosabb iratokat mert nem bízhat ma már meg az ember senkiben. Tudja, így biztosabb. Néhány évem van még a nyugdíjig, nem kockáztathatom mások miatt, ugye megérti.
- Megértem én elnök úr, hogyne érteném meg. Tudja mikor megláttam kezében a borítékkal egy régi emlék jutott az eszembe. Valamikor még a régi hazámban otthon Magyarországon egy reggel a metrón mentem felfelé a mozgólépcsőn, mikor látom, hogy a szemközti oldalon Kádár János - a mi akkor vezetőnk- áll a mozgólépcsőn. Te úristen, gondoltam én akkor, hát már itt tartunk? Hogy Kádár elvtárs is metróval jár? Másnap az újságból tudtam meg, hogy Kádár János megtekintette a metróállomások felújítási munkálatait. Rögtön megnyugodtam, hogy gazdaságunk prosperál mint ahogy az az újságokban is szerepel.
Na látja ez jutott eszembe mikor megláttam önt itt. Na de hálistennek nem erről van szó, az angol gazdaság is nyilván virágzik, csupán ön szeretné megérni a biztos megélhetést nyújtó közalkalmazotti nyugdíjat. De most látom csak, mindjárt kicsúsznak a borítékból a CD lemezek. Tessék egy picit jobban vigyázni, szép pénz az a nyugdíjacska amit majd tetszik kapni.
