Szegény Dezső tegnap a kora reggeli órákban kiszenvedett. Na nem végelgyengülésben, hanem mi tettük el láb alól. Dacolva a világgazdasági válsággal, mi most éreztük úgy - 3 vagy 4 év kihagyás után - hogy tartsunk igazi gyesznótoros cécót. Így aztán a fiúk felhajtottak egy 110 kiló körüli malackát, ahogy hallottam baráti áron megszerezték és tegnap reggel Dezső halálával kezdetét is vette a 2009-es év - számomra első - gyesznótora. Én kora reggel nem voltam ott, csak 9 felé néztem ki, mintegy jelezvén, hogy megvagyok, itt vagyok, és majd később jövök is. Láttam vannak elegen, úgy gondoltam a munkát inkább a fiatalokra bízom. Így aztán csak délután 2 körül mentem ki ismét amikor is már jó hangulatban nassolgattak a fiatalok. Természetesen én is csatlakoztam hozzájuk.

Nagy hirtelen nem is tudtam mivel kezdjem. Végül az asztalon szerényen meghúzódó szép darab abált szalonnából kanyarintottam le egy darabkát. Vastag húsrétegek látszottak a vágási felületen középtájt, nem sajnálták róla a fokhagymát sem a fiatalok, így aztán tényleg igen finomra sikeredett. Nem is szívesen hagytam abba de úgy érzetem, hogy a frissen sült töpörtyűt is meg kell kóstolnom. Meg is kóstoltam, bár - azt hiszem - az elfogyasztott mennyiség azért túl ment azon a mennyiségen ami kóstolásnak tekinthető. Aztán közben a fiúk hoztak egy tál frissen kisült husikát is, emellé is jelentős mennyiségű fokhagymát helyeztek a tálcára. Mit mondjak? Fenséges falatok voltak így ezzel a bőven mért fokhagyma gerezdekkel. Hogy egy kicsit diétásat is együnk hamarosan az asztalon gőzölgött a finom orjaleves főtt hússal, majd a pörkölt következett puha kenyérrel, savanyú uborkával.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a fogyókúrám szempontjából a tegnapi nap a bőség napja volt amit ma igyekeztem kompenzálni egy jóval visszafogottabb étrenddel. Hosszasan gondolkoztam mi legyen a reggeli, még a szafaládét is túlzottan zsírosnak találtam, végül a gabonákból készült kása mellett döntöttem, ami tényleg jót tett kissé megviselt gyomromnak.  Meg kompenzálhatom még a hét első napjaiban is, egészen csütörtök estig, mert akkor szakestélyre megyek, ahol viszont - mint tudjuk -  a zsíros kenyér és a sör az ami nem tekinthető kimondottan diétás ételnek és elég sokat szoktam elfogyasztani belőlük. Ekkor viszont csak egy napom lesz visszafogni magam mert szombaton viszont gépész hallgatókkal fogom végigenni nagyjából ugyanazt amit tegnap végigettem. Mert akkor megint gyesznótor lesz. Hát mit mondjak? Állok elébe, aztán majd lekoplalom valamikor.:)

De térjünk vissza még egy kicsit a tegnapi napra. Ebéd után hazamentem kicsit átmelegedni és csak estére mentem vissza a szakestélyre. Szeretem ezeket a gyesznótoros szakestélyeket mert van valami különleges hangulata annak, hogy kolbászt meg hurkát eszegethet az ember. Mert jó az a zsíroskenyér hagymával, de azért a kolbász meg a hurka mégiscsak másabb. És még másnap reggel is élvezheti az ember, nem beszélve az éjszakáról. Mert azért a szervezetnek is nagy kihívás egy ilyen gyesznótor, nem könnyű megfelelni. De hálistennek élek. Amin a tegnapi nap után én is csodálkozom egy kicsit.:)