Jó ronda szó, de erre a jelenségre tényleg nincs más kifejezés. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy a hétvége valamelyik napján egy vagy több ember, esetleg egy család gyerekestől felkerekedik beül az autóba és elmegy valamelyik nagy bevásárló központba és fogyaszt. Nem kólát, nem szendvicset, nem kávét. Jár a polcok között és megveszi azokat a dolgokat amikre szüksége van. Ez eddig rendben is van, csak az a helyzet, hogy nem csak ezeket veszi meg, hanem sok olyan dolgot is ami tulajdonképpen van már otthon, csak kicsit régi, kicsit korszerűtlen már, egyes dolgokat nem tud amiket például ez itt a polcon tud. És megveszik. és az otthonit kidobják. És egyszer megérjük, hogy a szegényebb országokból ide jönnek majd - ha már nem is zsigulikon - utánfutóval, hogy haza vigyék és otthon eladják. Hát ezt nevezem én fogyasztásnak. Aminek jelszava: dobd ki és vegyél újat! Amit mi nem tudtunk felfogni politikai gazdaságból annak idején mikor erről tanultunk. Nem értettük ha valami jó miért kell kidobni? Ma már értjük. Hát ezért vannak tele a bevásárlóközpontok. De nem csak ezért. Azért is mert az emberek nem nagyon tudnak mit csinálni hétvégeken. A televíziót is meg lehet unni. Arra ott vannak a hétköznapok délutánjai, estéi. Az a gyanúm, hogy az olvasással már gond van. Egy könyvet csak akkor lehet élvezni, ha az olvasás már nem jelent gondot. Ha az már gond nélkül megy. Akkor már bele lehet feletkezni egy-egy jó regénybe. Van egy olyan érzésem, hogy az iskola ma már nem tanítja meg annyira olvasni a gyerekeket mint a mi időnkben. Tudni nem tudom, csak sejtem. Még néha olvasok róla folyóíratokban, interneten, itt-ott. A beszerzett DVD-ket CD-ket már mindenki unja, szakkörök, önképző körök már nincsenek, lassan kulturházak sem. Így aztán tényleg marad a látogatás a közeli vagy kicsit távolabbi bevásárló lözpontban. És azok akik ezeket építik és üzemeltetik tudják, hogy nem fognak üresen tátongani a hétvégeken. Mint ahogy tele is vannak.
A szakszervezetek meg egyéb más szervezetek időnként zászlójukra tűzik, hogy visszaszerzik a családoknak a hét végeket, kevés sikerrel. És ebben maguk a tömegek sem támogatják őket. Én úgy látom nem örülnek annak, hogy a nevükben és értük harcba indulnak ezek a szervezetek. Valahol félnek is attól, hogy mi lesz ha nem mehetnek hétvégén vásárolni. Nem vagyok szociológus, nincsenek adataim, de ha bemegyek egy ilyen áruházba biztos tele van.
