Hát ami azt illeti nem vagyok megelégedve ezzel az idei időjárással. Itt volt ez az árvíz is. Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen kis patak mint a Szinva ekkora gondot tud okozni. Félelmetes volt látni amint nagy sebességgel zúdult lefelé a Molnár csárda mellett. Amely egyébként egy kellemes hely, ha nyár van szívesen viszem oda vendégeimet ha együtt szeretnék velük ebédelni. Ide vittem el annak idején Galim barátomat is, aki a messzi Alma Atából érkezett Miskolcra egy konferenciára. Itt még egy fénykép is látható róla. Aztán a károk a Majláthon, a Kiliánban. Az életben nem hallottam, hogy a víz arrafelé ekkora gondot okozott volna.
Igaz, az én falumra sem volt jellemző az árvíz mégis alkalmam volt gyerekkoromban egy falubelimet derékig vízben gázolni látni ott ahol soha egy centi víz sem gyűlt össze. Nem hiszem, hogy a patakunk öntött volna ki, nem volt az akkora patak, már gyerekkoromban is éppen csak csordogált a meder alján egy pár centi széles víz. Akkor ért egyszer térdig amikor elrekesztettük és összegyűlt egy kevés víz amiben vígan tocsogtunk mi gyerekek.
Visszatérve a falumbeli árvízhez iskola után mentünk le a délőre oda ahol ma a Demeter-féle kocsma van. Csak azt láttuk, hogy az az egész rész víz alatt van és egy asszony gázol a mellig érő hideg vízben valami aprójószágot magasba tartva a kezében. Ott is hirtelen zúdulhatott le a víz, nem volt ott még idő megszerveződni az árvízvédelemre. Csupán arról volt szó, hogy a víz hirtelen elárasztotta a laposon lévő portákat és az emberek csak úgy egyszerűen a vízben gázolva mentették amijük volt, leginkább az állatokat. Hogy ki volt a középkorú, vagy attól talán egy kicsit idősebb asszony nem tudom. Bár lehet hogy a korában tévedek, a gyerekek elég nagyokat tudnak tévedni a felnőttek korának megítéléseben, szóval olyan középkorú lehetett. Rémlik valami mintha L. Lajos bácsihoz tartozott volna. L. Lajos bácsira még kevésbé emlékszem, valami iparos ember lehetett, talán cipész, de ő nem erről volt híres.
Róla azt hallottam gyerekkoromban, hogy egyszer régebben tetszhalott volt. Tetszhalott az az ember aki teljesen úgy viselkedik mintha meghalt volna, de nem halt meg. Én csak hallomásból ismerem a történetet, de én úgy tudom, hogy a család el is siratta, fel is ravatalozták tán, aztán egyszer csak magához tért a ravatalon és felült. Gondolom volt meglepetés a temetésen. De ha nem is várta meg a ravatalt meg a gyászoló rokonságot hanem már hamarabb felült az is félelmetes lehetett.
Mint az egyszeri anekdotában amikor egy ember leállított egy teherautót, mert autóval jobban halad az ember mint gyalog, szóval leállított egy autót ami történetesen koporsókat szállított. Üres koporsóktól nincs mit félni, emberünk sem félt, örült, hogy fogynak a kilométerek a teherautó mellett. Örömét kismértékben csökkentette, hogy az eső elkezdett szemerkélni, később csöpögni majd esni, olyanannyira, hogy hősünk jobbnak látta befeküdni egy üres koporsóba, a fedelet meg rendesen magára illeszteni, mert mire befeküdt az eső igencsak szakadt az égből. Időközben újabb stoppos is érkezett a teherautó platóra, de mivel ő jobban félt a koporsóktól mint társa inkább kabátja alatt húzta meg magát. Egyszer aztán alább hagyott eső, hallotta ezt a koporsóban lévő ember is, kicsit félrehúzta a felső részt és meglátva az ott kuporgó újabb jövevényt kezét tenyérrel felfelé kinyújtotta a koporsóból és érdeklődvve kérdezte, hogy "Esik még?". Ahogy mondják az az ember úgy megijedt, hogy rémültében leugrott a teherautóról és kezét lábát törte. De bánta is ő, csak ne kelljen ezzel a beszélő halottal tovább utaznia.
Hát ez jutott nekem eszembe amikor felrémlett ez a régi gyerekkori emlék. Erről a szomorkás hideg és esős májusi időjárásról meg majd egy más alkalommal szólnék.:)
