Jurij Luzskovot 18 évi moszkvai polgármesterkedés után menesztették. Oroszországban ezt az elnök megteheti, és Medvegyev meg is tette. Egyébként nem sajnálom én Jurij Luzskovot. El lehetett volna őt már korábban is küldeni, de úgy látszik most jött el az idő.
Ahogy mondani szokás, nekik bejött ez a rendszerváltás. Felesége a leggazdagabb üzletasszony Oroszországban. Építési vállalkozóként 31 milliárd rubelt hozott a házhoz. Szorozzuk meg héttel, hogy forintban is megkapjuk. Nyilván a sikeres vállalkozáshoz hozzájárult az is, hogy a férj sem akárki. Tehát Luzskovéknak jól megy. Gondolom ezért is engedhetik meg maguknak, hogy 2000 négyzetméteres házuk legyen. Arról is szól a tudósítás, hogy a házuk 90 szobás. Hát az nem kevés. Megtehetném, hogy feltúrom az Internetet, hányan is élnek ebben a nagy házban de felesleges. Ha van - mondjuk - 2 gyerekük akiknek már külön családjuk van akkor is élhetnek mondjuk 10-en. 6 felnőttre gondolok és 4 gyerekre. De ha három gyerek van akkor sincsenek sokkal többen. Gondolom nem az asszonyok porszívóznak. Ahol 90 szobás házra futja jut személyzetre is, de akkor is! Mi a csodát lehet csinálni 90 szobában? Hát ehhez nekem kicsit szegényes a fantáziám. Próbálok rájönni miért is kell egy polgármesternek 90 szobás ház.
Lehet, hogy a szocializmusban szűkös lakás körülmények között kellett tengődnie? Nem hiszem. Voltam én jó néhány lakásban. Igaz volt szórás az egyetemi oktatók között is, de még a legjobb partit csináló ismerősömnek is be kellett érnie egy 3 szobás lakással. Jól elfértek benne, férj, feleség és egy 10 év körüli lányka otthonául szolgált. Igaz ez már a férj második házassága volt már, az első úgy hallottam kevésbé jól sikerült parti volt. Jól szituált családnak számítottak. A feleség orvos volt a férj pedig egyetemi docens azon az egyetemen ahol én időnként megfordultam. Igaz ismerték Eldar Rjazanovot a híres filmrendezőt, a feleség pedig gyerekkorának egy részét Amerikában töltötte, mikor a szülei diplomataként szolgáltak az amerikai fővárosban. Tehát érthető, hogy nekik nem kellett szoronganiuk.
Egyik barátomnak jutott a másik véglet. Ő nem tudom hol rontotta el, de azért gyanítom. Az ő felesége nem élt lánykorában Amerikában, nem is volt orvos hanem csak valami bérelszámoló féle egy üzemben és két fiú gyereket neveltek fel. Valamint nem ismertek egyetlen filmrendezőt sem. A másfél szobás lakásban négyen éltek. Velük élt még a nagymama is, aki valamikor szintén orvos volt, de olyan régen, hogy abból a társadalmi presztízsből semmi nem maradt addigra mikor én - meglehetősen gyakran - megfordultam náluk. Mindkét fiú addig maradt a szülői házban amíg párt nem találtak maguknak. A kisebbik fiú a nagymamával osztotta meg a 11 négyzetmétert, a nagyobbik fiú a szüleivel lakott egy szobában. Nem tudom ez mekkora lehetett, talán akkora mint nálunk egy kétszobás panellakás egyik szobája. Aztán volt még egy picike konyha, egy fürdőszoba a WC-vel és kész. Az egész tényleg nem lehetett több mint nálunk egy másfél szobás lakás. Szegény barátomat akkor vitte el szívroham amikor már ketten maradtak a nagyszobában a feleségével. Akkor azt mondta Nyinocska a felesége, hogy szegény Kosztya olyan gyorsan elment, hogy szerinte észre sem vette. Hát igen, azt mondhatnánk, hogy irigylésre méltó halál, csak egy baj, hogy olyan 60 éves korában következett be. Tényleg jó barátom volt az illető. Régebben volt már, megrendített a halála.
Visszatérve a lakásokhoz, a módosabbik kolléga gyakran mondta, hogy lehetne a barátomnak is olyan lakása mint neki, de hát nem törekszik rá. Én meg nem tudtam, hogy mit kellene neki csinálnia hogy törekedjen? Inni nem ivott, nőkre sem költötte a pénzét, lovakra kártyára megint nem. Dolgozott az egyetemen aztán hazament a családjához. A 320 rubeles havi fizetésből nem nagyon lehetett félre tenni ha két nagy gyereket nevel az ember, plusz még ott van a nagyi is. Igaz, a nagyik már nem sokat esznek, ruhára sem sokat költenek de a 25 rubeles nyugdíj azért mégis csak kevés volt. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudta volna oldani a lakáshelyzetét.
Visszatérve az expolgármester úrhoz, azért ő sem egy másfél szobás lakásban lakhatott a rendszerváltás előtt. Hozzátartozott a pártelithez, volt egy rendes lakása. Mondjuk egy 3 szobás, vagy ha még közelebb volt a tűzhöz akkor egy 4 vagy 5 szobás. És kész. Többet nem nagyon engedett meg a proletár puritanizmus.
Annakidején errefelé az a pletyka járta, hogy a megyei első titkár nyaralója vagy háza túl ment ezen a mértéken és egyszer amikor Kádár János erre járt és B. elvtárs meghívta a tapolcai nyaralójába. És - mondom állítólag - mikor Kádár elvtárs meglátta a házat kifordult a házból. Hát ez szépen hangzik, de valószínűleg legenda. Városi legenda - ahogy mostanában mondják. Valószínűleg B. elvtársnak sem lehetett sokkal nagyobb nyaralója mint a többi hozzá hasonló pártvezetőnek. És Kádár Jánosról sem hiszem, hogy magán vizitálásokat tartott volna az első titkároknál.
Én egyébként vagy 7 éve személyesen is találkoztam B. elvtárssal. Egyik doktoranduszunk odavalósi ahová ő és a tanszékre együtt jöttek be valamiért. Én meg bementem az ifjú kollégához valamit megbeszélni és ő mondta, hogy ki a vendége, illetve bemutatott neki. Én úgy meglepődtem, hogy szinte lelkendeztem, hogy személyesen is megismerhettem B. elvtársat. Így mondtam mert én így tanultam meg, bennem így rögződött. B. elvtárs. Akkoriban mindenki így mondta ha szóba jött a megyei első titkár neve. Persze nem B betűvel hanem a teljes családnevén. Nem akárki volt ő itt Miskolcon, a hatalmas új pártház is az ő idejében épült ami most kereskedelmi központ.
Ha már szóba jött Eldar Rjazanov meg ezek a lakások elmondok még valamit. Mikor Jelcin választásokra készült a választások előestéjén bemutattak az orosz televízióban egy dokumentum filmet Jelcinről. Ez a Rjazanov rendezte. Bepárásodott szemmel néztem amint Jelcin munka után ment haza, felliftezett a 9. emeletre és belépett a panelház egyik lakásába. Letette a régimódi aktatáskáját, felakasztotta a kabátját, addigra már ott is volt a hű hitves a papuccsal. Hát ez gyönyörű gondoltam. Hinni persze nem hittem mert én is tudtam, hogy Jelcin nem egy panelházban lakik a kilencediken hanem egy Moszkva környéki nyaralóban. Mint ahogy Brezsnyev és a többi pártvezető is, csak a csekkeket fizették be minden hónapban a Kutuzov proszpekten (körúton) található házakban lévő lakásaik után. Azért fogalmazok így mert ezek nem panelházak voltak ugyan, de mindenképpen bérházak.
Visszatérve Jurij Luzskov házához, azt hiszem kicsit elszámította magát a ház nagyságával. Szerintem nem kell nekik ennyi szoba. De hát van pénz, miért ne? Rendben van, csak aztán tessék ám rendesen takarítani azokat a szobákat, ha már megvették. Nem csak 12-14-et amennyire szükség van. Rend a lelke mindennek.
