1958 június 16-án 9 éves múltam pár nappal. A rádióból hallottam  a hírt hogy hajnalban végrehajtották Nagy Imrén és társain a halálos ítéletet. Értettem én, hogy miről van szó és gyerekként roppant csodálkoztam azon, hogy egy miniszterelnököt is fel lehet akasztani? Az én életemben odáig a miniszterelnök az ország első embere volt, még a minisztereknek is a főnöke, mindenhová autóval jár, finom dolgokat eszik és mindenkinek parancsol. És egyszer csak azt hallom, hogy hajnalban felakasztották. A rádióban szebben mondták, talán úgy hogy végrehajtották a halálos ítéletet, de akasztás az akárhogy is próbáljuk finomítani. Aztán kis harmadikos agyammal elkezdtem emlékezni, hogy igen, itt 2 évvel ezelőtt valóban harcok folytak, emberek haltak meg és valószínűleg ekkor nem a jó oldalra állhatott ez a miniszterelnök és most ezért kellett fizetnie. Én meg akkor a kisiskolás már úgy gondoltam, hogy hát én akkor miniszterelnök sem szeretnék lenni, hiába hogy mindenhová autón jár és sok pénze van meg finomakat eszik. Ha itt fel is akaszthatják az embert akkor köszönöm szépen de én már nem szeretnék miniszterelnök lenni. Nagyon mélyen belém ivódtak ezek a gondolatok, minden alkalommal eszembe jutnak ha a tragikus sorsú egykori miniszterelnökről hallok. A mai napról is ez jutott eszembe, gondoltam megosztom olvasóimmal.