Ebédre hurkát ebédeltem. Véreset és májasat. Még mielőtt jóakaróim rosszallóan csóválnák fejüket hozzáteszem, hogy csupán az ésszerűség miatt. Ráadásul nem is volt sok és vacsorát sem tervezek már. Ugyanis tegnap kiugrottam az egyetemre, néhány hallgatóval kellett megbeszélnem egy-két dolgot, szóval kiugrottam és láttam, hogy megint áramszünet volt valamikor. Ami azt is jelenti, hogy a mélyhűtőm is kiengedhetett, a benne lévő hurkákkal együtt. Nem voltak ott hurkahegyek, csupán néhány szál, egy akció során szereztem be őket a közeli élelmiszer áruházban. Amik természetesen újra kifagytak mikor visszajött az áram. Tudom persze, hogy ki kellett volna dobnom az egészet, de azért a mai élelmiszer árak mellett ezt nem gondoltam megtenni. Így aztán hazahoztam és ma ebédre megettem 1-1 szálat. Nem olyan nagyok ezek a hurkák, korábban hármasával szoktam enni az ilyen fajtákat.
Aztán evés közben azon járt az eszem, hogy jó hurkát nem könnyű csinálni. Jól el lehet sózni, a fűszerrel is el lehet bánni vele, meg a rizst is túl lehet főzni. Nem beszélve a belevalók nem megfelelő voltáról. A hurka tehát nem rántott hús amit besózunk, megforgatunk a lisztben, prézliben és tojásban, kisütünk és már kész is van. Nem bizony. Ezek a nagyáruházi hurkák általában nem jók. Meglehet őket enni ha már hurkára vágyik az ember de nem igazán jók. Miskolcon igazából ott lehet jó hurkát venni ahol egy kisebb húsüzem is van a háttérben. Ezek átmenetet képeznek egy otthoni disznóvágás és egy vágóhíd méretű húsüzem között. Túl gépesített, túlautomatizált technológiák uralják ezeket a hatalmas üzemeket, hát olyanok a hurkáik is.
Azért a legjobbak az otthoni disznóöléskor készült hurkák voltak. Emlékszem, 3 fajta "kiszerelésben" kerültek az asztalra. Legkapósabb volt a vékony bélbe töltött hurka. Már kevésbé volt kapós a vastagbélbe töltött, aztán aminek már vastagbél sem jutott azt anyám csak úgy beletette a sütő sarkába, ez volt a kása. Hát ezt végképp nem szerettem. Nem is tudom miért, hiszen ugyanolyan volt mint a bélbe töltött hurka, ugyanonnan is került ki, mégsem szerettem. Gondolom azért sem mert nem volt bélbe töltve, nem volt hurka formája. Gondolom azokban az időkben kevesebb lehetett a boltokban a bél. Vagy nem is volt.
Ma már készen lehet venni. Lehet, hogy ma már keresztanyámnak meg Bözsi nénémnek sem kellene abban a rohadt hidegben mosni a beleket. Nem tudom a kedves olvasó látott-e már ilyet, nem egy gusztusos látvány. És ha azt akartuk, hogy legyen étvágyunk is a hurkához bizony rengeteg meleg vizet meg kellett lötyögtetni ezekben a belekben. Nem is értem, hogy nem lázadtak fel. A helyükben én már tiltakoztam volna, hogy miért nekünk kell mindig ezt a rohadt belet mosni? Nem szóltak ők egy szót sem, csak szedték magukra a bekecseket meg kabátokat egymás után aztán mentek ki a kert végébe kiürítgetni meg mosni ezeket a beleket.
Na de messzire kanyarodtam, oda akartam kilyukadni, hogy jó hurkát nem könnyű csinálni. Mikor még a szüleim éltek Hatvanban vették a hurkát, hát az tényleg jó hurka volt. Mintha otthon készült volna. Mikor megérkeztünk anyám már mindig végzett egy tepsivel, abból aztán csak úgy kenyér nélkül benyomtam néhány darabot, attól megnyugodtam. Azt mondják mostanában Apcon, a szomszéd faluban van jó hurka. A nyáron lehet hogy megkóstolom. Készülök arrafelé, rokonlátogatóba.
Jó hurka volt még Gyöngyösön is a Busz pályaudvar mellett. Csak az a baj, hogy soha nem jutottam hozzá mert ott a vese-velő volt a sláger. Vese-velőt sem lehet ma már mindenhol kapni, meg kell becsülni azt az egy-két helyet ami még megmaradt. Hát ilyen volt Gyöngyösön az a Busz pályaudvarhoz közeli kimérés. Régen gyakran jártunk Pestre, a Sikló meg a Libegő köteleit ellenőriztük rendszeresen, igyekeztünk úgy intézni a dolgokat, hogy ott reggelizhessünk. Nem mindig sikerült mert elég komótosan nyitottak, 7 órakor. De amikor belefért bedobtunk egy-egy rendesebb adag vese-velőt, esetleg még hozzá egy kis resztelt májat. De ebből már tényleg csak egy csipetnyit, desszertként. Néhány éve nem mi vizsgáljuk már ezeket a köteleket, így aztán ezek a reggelik is elmaradtak.
Egyébként vesét éppen lehet kapni, de ügyes asszony is kell hozzá aki jól megcsinálja. A tisztítás a lényeg, ha azt nem szakértő kezek végzik bizony megmarad a kellemetlen szag. Abban a gyöngyösi húsboltban értették a módját, nem volt abban egy csöppnyi kellemetlen illat sem, szinte omlott az ember szájában. Nyáron ha megyek az apci hurkát megkóstolni úgy intézem majd, hogy ide is benézhessek. Addigra már jóval a mostani súlyom alatt leszek, megengedhetek majd magamnak egy kis kilengést. :)
