Megmondom őszintén idáig nem olvastam semmit Ljudmila Ulickajatól. Valahogy nem érdeklődtem még a hazai kortárs írók iránt sem, nem hogy a külföldiek iránt érdeklődtem volna. Biztos az van bennem, hogy le kell ülepednie a dolgoknak ahhoz, hogy az igazi értékek felszínen maradjanak. És ehhez évek, netán évtizedek kellenek. Meg hát a hazai kortárs írók sem a kedvenceim. Megpróbálkoztam én jó néhánnyal, nem igazán tudtak közel kerülni hozzám. Így aztán nem is kerestem soha a kortárs írókat, megelégedtem annyival amennyit az irodalmi folyóiratokban olvashattam.
Ezzel az Ulickaja kötettel a szemközti könyvtárban találkoztam. Először nem érdekelt, aztán mégiscsak kézbe vettem és elolvastam a "fülszöveget". Ez már felkeltette valamelyest az érdeklődésemet és kikölcsönöztem. Ha meg már kikölcsönöztem még aznap el is kezdtem olvasni. Hát az eleje végképp nem tetszett. Félre is tettem néhány napra, aztán megint kézbe vettem. Átkínlódtam magam megint vagy 40 oldalon, de még mindig azon hezitáltam nem kéne-e abbahagyni. Aztán olvastam tovább és egyszer csak kezdett érdekessé válni. Eléggé belelendültem, szépen haladtam, a 600 oldalas könyvet néhány nap alatt elolvastam. Aztán mikor végeztem kicsit szomorúan gondolkoztam el az olvasottakon és a három főszereplő tragikus sorsán.
És itt megállok egy pillanatra, hogy azok akik szeretnék elolvasni a könyvet, viszont nem szeretnék előre megismerni a könyv tartalmát itt abbahagyhassák az olvasást, hogy aztán *-al kezdődő sorban folytassák.
A könyv három főszereplője gyerekkoruk óta ismerik egymást. Egy iskolába járnak, talán egy osztályba is. Életük alakulásában meghatározó szerepet játszik irodalomtanáruk aki sokat foglalkozik tanítványaival. Sztálin halálakor még gyerekek, gyerekként élik meg a nagy vezér halálát és temetését, amely tragikus következményekkel jár sok szovjet ember számára. Az iskolák elvégzése után dolgozni kezdenek.
Egyikük körül - aki szamizdat kiadványok kiadásával és terjesztésével foglalkozik - annyira szorul a hurok, hogy emigrációba kényszerül. Először Amerikába kerül majd onnan Németország nyugati felébe ahol a Szabadság Rádió munkatársaként dolgozik. Feleségét hátrahagyva távozik és viszonylag fiatalon hal meg rákban. A másik főszereplő tulajdonképpen az ő révén kerül kapcsolatba a tiltott kiadói munkával, mivel egyéb munkát nem tud szerezni. Persze lebukás a vége, 3 évet kap szovjetellenes propagandáért. Tulajdonképpen akkor született gyermekét 3 év múlva látja először, szabadulása után. A börtön eléggé megviseli, gyermeke idegen emberként fogadja, büntetett előéletűként munkát nem kap. Ugyanakkor a hatóságok állandóan zaklatják, hogy helyezkedjen el, mert különben lecsukják közveszélyes munkakerülésért. Ördögi kör, mert ha nem dolgozik elítélik, munkát viszont mint büntetett előéletű nem tud szerezni. Ismét a belső ellenállásnál köt ki aminek természetesen megint lebukás a vége. Mivel zsidó nemzetiségű, a KGB felajánlja neki a kivándorlás lehetőségét Izraelbe. Ha nem fogadja el akkor már súlyosabb ítéletre számíthat. Felesége nem akar kivándorolni, depressziós lesz, a gyermekükkel elutaznak a feleség szüleihez. Hősünk más kiutat nem látva kilép az ötödik emeletről. A harmadik társuk nem zsidó származású, így semmi esélye a kivándorlásra. Ő ugyan nem foglalkozik illegális tevékenységgel, de nagyon szívesen elhagyná a Szovjetuniót. Végül egy amerikai nővel kötött névházasság útján erre is mód nyílik.
* Itt ér véget a könyv amelynek legfőbb előnye, hogy megismerhetjük belőle a Szovjetunió belpolitikai viszonyait a hruscsovi és brezsnyevi időkben. A film története Sztálin halálával indul, aztán folytatódik Hruscsov uralkodásával majd az ezt követő Brezsnyevvel jellemezhető évekkel. Végre megtudhatjuk, hogyan lehet emberek százainak elpusztulni egy temetésen mikor a hatalmas tömeg meglódul. Én sokszor hallottam, hogy Sztálin temetésén sokan haltak meg, de most már azt is tudom hogyan.
Közelképet kaphatunk a KGB tevékenységéről, arról, hogyan óvták és védték a szovjethatalmat az úgynevezett belső ellenségtől. Láthatjuk, hogy aki egyszer a látókörükbe került többé nem szabadulhatott. Megismerhetjük a zsidók helyzetét, az antiszemitizmust amit ugyan titkoltak és tiltakoztak ellene, de a szovjet élet minden szintjén jelen volt. Amire a szovjet zsidók a kivándorlással válaszoltak. Nekem is vannak ez irányban tapasztalataim, talán sor kerül majd rá, hogy megosszam olvasóimmal.
Nem akarom túl hosszúra nyújtani a beszámolómat ezért csak a lényeget ismétlem meg: aki szeretne megismerkedni a hruscsovi és brezsnyevi idők Szovjetuniójával olvassa el Ljudmila Ulickaja "Imágó" című könyvét.
