Ma van a Magyar Rádió születésnapja. 1925 december 1-én indult meg a rendszeres műsorsugárzás Magyarországon. Mindezt délelőtt hallottam, miközben hallgattam a "Szombat délelőtt" adását. És eszembe jutott, mikor keresztapám gyerekkoromban egy detektoros rádiót csinált nekem, és abból szólalt meg a Kossuth Rádió. Fantasztikus élmény volt. Ott volt előttem egy tekercs, egy tekergethető valami, mint megtudtam egy forgókondenzátor, meg egy kristály egy foglalatban amihez egy tű csatlakozott és a fejemen lévő fejhallgatóból meg szólt a rádió. Tényleg fantasztikus volt.

Mint ahogy a keresztapám is. Ő mindenhez értett. Ha bármi elromlott otthon anyámék mindig csak azt mondták: kisfiam, vidd fel keresztapádhoz. Én meg felvittem és ő megjavította. Igazából most sem tudom mi volt az ő eredeti foglalkozása, talán azért mert mindenhez értett. Legvalószínűbbnek tűnik, hogy lakatos volt. A szomszédos Petőfibányán dolgozott a bányához tartozó Gépüzemben. De hogy mitől érett ő a rádiókhoz is, fel nem foghatom. Aztán ő volt a család böllérje is ha disznót öltünk. Hajnalban jöttek keresztanyámmal, hozta a saját késeit, megittak egy pohár pálinkát és már indultunk is a disznóólhoz. Természetesen én is. Ki tudott volna akkor aludni? Hogy a disznó mire gondolt mikor előző este nem kapott enni, nem tudom. Lehet, hogy ösztönei megsúgták neki, hogy mi fog következni, mert néha igen nehezen lehetett kicsalogatni az ólból. De nem erről akarok én írni, úgy hogy kanyarodjunk vissza keresztapámhoz, meg az én detektoros rádiómhoz.

Szóval ő mindenhez értett, dolgos szeretetre méltó ember volt. Nyilván ő is úgy érzett velem kapcsolatban mint én. Ezért is szánhatta rá magát arra, hogy csinál nekem egy detektoros rádiót. Nem lehetett könnyű az alkatrészeket sem beszerezni, de neki sikerült. Mikor elkészült a rádió lehozta hozzánk és nekilátott antennát csinálni. Ez nem volt más, mint egy 20 méteres vezeték a kert végében lévő diófa és a házunk között.   Persze porcelán szigetelőkkel, ahogy annak lennie kellett. Ez volt hivatott felfogni az éterből a rádióhullámokat. Ennek volt egy leágazása, szintén egy fém vezeték, ami úgymond táplálta a rádiót. Nem kis munka volt ez, de megcsinálta ezt is. Aztán mikor elkészült, csatlakoztatta a detektoros rádióhoz, amit előtte egy földeléssel látott el. Aztán a fejére tette a fejhallgatót, egy kicsit birizgált valamit egy darab fémrugóval egy kristályon és már meg is szólalt a fejhallgatóban a rádió. Ezután az én fejemre helyezte én meg csak hallgattam és néztem a pár alkatrészt egy furnér lapon és úgy éreztem egy csodával állok szemben. Így is maradtam órákig, csak időnként néztem hálásan keresztapámra aki maradt még egy kicsit, hogy szüleimmel is beszélgessen. Hát igen, nagy ajándékban részesített, nem is felejtem el neki soha.

Tulajdonképpen az írás így is kerek, akár abba is hagyhatnám, de mint volt tanárember nem állom meg, hogy ne tegyek kísérletet arra, hogy - ha már a rádió napja van - meg ne próbáljam elmagyarázni a rádió működését. Persze sokan ismerhetik, hiszen az iskolában is tanítják, de hátha már elfelejtették. Meg hátha én jobban elmondom.

Lássuk hát, hogyan is működik az a fránya rádió. Ehhez hívom segítségül azt a bizonyos detektoros rádiót. Kezdjük azzal, hogyan is épül fel ez a rádió. Az alábbi ábrán a kapcsolási vázlatát láthatjuk:

Őszintén szólva nem sok minden kell egy ilyen rádióhoz. Elég három alkatrész meg egy fejhallgató. Vegyük szemügyre mi micsoda.

A bal szélén egy tekercset látunk. Felül ehhez csatlakozik az antenna, alul pedig a földelés. Itt az antennából belép a műsort hordozó elektromágneses hullám a tekercsbe, átmegy rajta és túloldalon a földbe távozik. Ezzel párhuzamosan van kapcsolva egy változtatható kapacitású forgókondenzátor. Ezt a kettőt együtt párhuzamos rezgőkörnek nevezzük. Ezután felül van egy kristálydetektor és jobbra lent pedig egy fejhallgató. Ennyiből áll a legegyszerűbb rádió. Ezt hívják detektoros rádiónak.

Ezek után nézzük a működését. Kezdjük a párhuzamos rezgőkörrel.

Minden párhuzamos rezgőkörnek van úgynevezett saját (rezonancia) frekvenciája, amit a tekercs induktivitása és a kondenzátor kapacitása határoz meg. Esetünkben a tekercs kész, nem lehet változtatni rajta, ezért az induktivitás is állandó. A kondenzátor kapacitása viszont változtatható (amikor a rádió skáláját tekergetjük tulajdonképpen egy forgókondenzátort forgatunk) így a rezgőkör frekvenciája is változik. Tehát ha én a kondenzátort tekergetem a rezgőkör saját frekvenciáját is változtatom.

Miért van erre szükség? Azért mert az antennára egyszerre nagyon sok rádióadó jele érkezik (gondoljunk csak arra mennyi város volt feltüntetve a régi rádiók világító skáláján) és ki kell választani közülük melyiket is akarjuk hallgatni. Például a Kossuth Rádió műsorát sugárzó solti nagyadó vivőfrekvenciája 540 kHz, a miskolcié pedig 1116 kHz. Például ha a Kossuth Rádió műsorát szeretnénk hallgatni akkor a kondenzátort addig forgatjuk amíg a rezgőkör saját frekvenciája 540 kHz nem lesz. Ha meg ezt megunjuk átmehetünk a miskolci adóra úgy, hogy a rezgőkör frekvenciáját a kondenzátorral 1116 kHz-re hangoljuk. És ha meg csak úgy általában keresünk valami jó zenét, tekergessük a kondenzátort, aztán majd jön valami.

A dolog nyitja egyébként az, hogy a rezgőkörnek a sarkain mindig annak az adónak a jele a legerősebb amelyiknek a frekvenciájára hangoltuk a kondenzátorral a rezgőkört. Tehát példánkban egyik esetben a Kossuth Rádióé, másik esetben pedig a miskolci adóé. Hát ez a lényeg. A kiválasztás. Hogy egyszerre csak egy adót hallhassunk. Persze ettől még nem szól a rádió, de már nem sok van hátra. Tűrjünk még egy picit!

Vegyük szemügyre ismét az első ábránkat!

Azt már látjuk, hogy ha a kondenzátorral ráhangoltunk például a Kossuth Rádió frekvenciájára akkor a rezgőkör sarkain már ott található az amit adott pillanatban az adó sugároz. Például énekeljen Koós János. Nézzük meg hogy van jelen Koós János éneklése a rezgőkör sarkain.

Ehhez szólnom kell négy dologról: a hangfrekvenciáról, a vivőfrekvenciáról  a modulációról és a demodulációról.

Az alábbi ábrán mind a négyet láthatjuk:

Legfelül láthatunk egy moduláló jelet. Ez egy alacsonyfrekvenciás jel. A hangfrekvencia is kisfrekvenciás jel, például a Koós János hangja is, csak nem ennyire szabályos. Alatta láthatunk egy vivőfrekvenciás jelet, ez egy szállító szolgáltató vállalkozás, az ő dolga elszállítani a hangfrekvenciás jelet az adótól a rádiókészülékig. Ez az ami a Kossuth adó esetén 540 kHz, a miskolci adó esetén pedig 1116 kHz. Ez azért van így mert a kisfrekvenciás jelek nehezen terjednek a levegőben, a nagyfrekvenciások már jobban, ezért vesszük igénybe őket szállításra.

Alulról a második ábrán pedig a hangfrekvenciával modulált vivő jelet látjuk, azt a jelet ami a mi rádiókészülékünkbe érkezik Koós János énekével modulálva. Vagyis a vivő jel a "hátán viszi" a hasznos, információkban gazdag (hangfrekvenciás, Koós János által létrehozott) jelet. Magyarul a Koós János hangjával moduláljuk a vivő frekvenciás jelet. A detektoros rádióban is ilyen jel jelenik meg.

Most nézzük meg kicsit leegyszerűsítve mi is történik mikor például Koós János a "Kislány a zongoránál" című örökzöldet énekli. Pesten a stúdióban beleénekel egy mikrofonba, keletkezik egy (a legfelső jelhez hasonló ) hangfrekvenciás jel, azt "ráültetik" az 540 kHz-es vivő jelre (középső két ábra ) az lehozza ide Miskolcra ahol az antennán keresztül bejut a detektoros rádióba, egyenesen a rezgőkörre. És ha a kondenzátor erre az 540 kHz-re van hangolva  meg is jelenik a rezgőkör sarkain viszonylag nagy teljesítménnyel.

Most már csupán egyetlen dologra van szükség: leszedni Koós János hangját a rádiókészülékbe érkezett vivő hullámról. Na ezt végzi a kristálydetektor mint demodulátor. Vagyis szétválasztja a hangfrekvenciát és a vivőfrekvenciát. Véget ért a szállítás, köszönjük szépen, eddig tartott, most már mi is elboldogulunk, mondhatná a hangfrekvencia. És leszállna a vivőfrekvenciáról. Ez felel meg a legalsó ábrának ami természetesen megegyezik a legfelsővel. Tehát a fülhallgatóban azt halljuk amit híres énekesünk a mikrofonba énekel. Ezt a "leszedést" vagy szétválasztást nevezzük demodulációnak.

Még egyszer megismételve a lényeget: a hangfrekvenciás jel felül a vivőfrekvenciás jelre (modulálás), útra kel, majd a rádiókészülékbe megérkezve leszáll  a vivőfrekvenciás jelről (demodulálás).

Már csak egy kérdés maradt hátra. Sehol egy elem vagy akkumulátor, hát mitől működik ez az egész? Nagyon jó kérdés. Attól működik, hogy az antennára érkező elektromágneses hullámok biztosítják azt az energiát is amitől a rádió szól a fejhallgatóban. Vagyis az adóberendezés biztosítja ezt az energiát is. Ami Solt esetében 2500 kW, ami elég nagy teljesítmény. Azt szokták mondani, hogy Solton ha egy villanykörtét egy vezeték segítségével hozzáérintenek a kerítéshez világít. Ami szerintem nem igaz, de jól hangzik és valóban jól szemlélteti mekkora adóenergiáról is van szó. De kétségtelen, nagy energia ez a két és fél megawatt. Ennek köszönhetően moszkvai tartózkodásaim során az esti 22 órás híreket elég gyakran meg tudtam hallgatni. Igaz nagyon kellett fülelni, de azért bejött.

Az alábbi ábrán is egy detektoros rádió látszik, csak kicsit szemléletesebben. A tekercs kicsit bonyolultabb de ennek ne tulajdonítsunk jelentőséget. Képzeljük el hogy csak egy tekercs van, leágazások nélkül. Itt inkább a külső megjelenésre figyeljünk fel.

Elég szemléletes az alábbi ábra is, itt viszont nem látszik a kristálydetektor, de azért itt is meg van oldva a demodulálás. Például egy diódával. De ebbe már tényleg nem mennék bele. Jól látszik viszont elől a forgókondenzátor.

Végezetül vegyünk szemügyre egy forgókondenzátort és detektort is:

Ez úgynevezett légszigetelésű kondenzátor mert szigetelőként a lemezek között levegő van. Ha forgatjuk a felső rész fordul be az alul lévő állórészbe.

Itt pedig egy kristálydetektort láthatunk. Bal oldalon van egy galenitkristály, jobbra pedig egy rugós pöcök amivel nekünk kell megtalálnunk a kristályon azt a pontot ahol a legerősebben szól a rádió. Ez végzi a demodulálást, vagyis ez szedi le Koós János hangját a vivő hullámról.

Most már tényleg csak egyetlen kérdés maradt. Mitől szól hangosan az otthoni rádiónk? Hát attól, hogy a fejhallgatóra érkező jelet, ami egy nagyon gyenge kis jel, felerősítjük (pl. integrált áramkörökkel, tranzisztorokkal vagy régebben elektroncsövekkel), hogy képes legyen egy hangszórót is működtetni. Ennyi. Ez sem bonyolult, de ebbe már tényleg nem mennék bele.

Megjegyzés: a legutolsó képen látható kristálydetektor az alábbi honlapról származik: hg7aw.maltermester.hu/

Köszönet a közlési lehetőségért. A honlapon egyébként érdemes körülnézni, nagyon érdekes dolgok vannak rajta, utána lehet olvasni a detektoros rádiónak is.