Mégsem mentem ki a konyhába gombapörköltet enni. Addig javítgattam az írásomat amíg fél 2 lett, az éhségem csökkent, egyébként is most meg kell büntetnem magam egy kicsit, reggel ugyanis kicsit túlettem magam.

Úgy alakult a dolog, hogy betettem másfél szál hurkát a sütőbe. Ez már egy csökkentett mennyiség, régebben ez 2 szál lett volna. Mivel azonban éhes voltam, úgy gondoltam, hogy amíg sül a hurka csipegetek egy kicsit a fejhúsból. Majdnem így is történt, azonban a fejhús annyira etette magát, hogy az evés a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető csipegetésnek. Vagyis mire a hurka megsült én már majdnem jóllaktam a fejhússal. Mivel azonban a hurka melegen a legfinomabb természetesen eltüntettem azt is. Eléggé teltnek éreztem magam, a lelkiismeret furdalás pedig gyötört szünet nélkül. Már akkor úgy gondoltam, hogy talán az ebéd kihagyásával javíthatok valamit a helyzeten. Így is lett, ebéd helyett megint itt ülök és kopogtatok a billentyűzetemen és eltökéltem magamban, hogy vacsoráig kibírom evés nélkül. Ami nem lesz nehéz, mert 4 órától megint képzem magam, megint beiratkoztam egy tanfolyamra, ezúttal "Biztonság és fenyegetettség" a téma, ma van a harmadik találkozás. Még egy van hátra és megint következik egy beszámoló a hallottakról, majd a bizonyítványosztás. Érdekes dolgokat lehet itt is hallani, jó, hogy jelentkeztem. De hát nem erről akartam én írni, hanem arról, hogy igaz, néha elvetem ugyan a sulykot, de azért tudok én lemondani is. Sajnos kevés a látszata, pedig az elmúlt időszakban nagyon visszafogtam magam. Ráadásul itt a Borbála nap, ünnepeljük a védőszentünket, jönnek a szakestélyek, ünnepségek, ahol azért csak akad enni- és innivaló is. Hát ez van, állandó küzdelem az életem. Szerencsére csak a kalóriákkal.