Az az igazság, hogy én már reggel szerettem volna néhány gondolatot lejegyezni, de olyanok voltak a körülmények, hogy csak egy kép keresésére és az egymondatos jókívánságra futotta.
Tulajdonképpen olyan semmilyen állapotban voltam. Fél 7-kor ébredtem, ami ahhoz képest, hogy éjjel egy órakor kapcsoltam ki mindent, nem volt korán. 6 óra alvás nekem a normál, hétköznapi mennyiségnek felel meg, mégsem frissen ébredtem. Valószínűleg használhatatlanságomhoz az a hatalmas csend és nyugalom is hozzájárulhatott ami körülvett. Sem a házban, sem az utcán nem hallatszott semmi zaj. Mindenki alhatott. A buszok olyan ritkán járnak ilyenkor, hogy azok sem tűntek fel. Volt egy kis köd is, a fák ágain zúzmara látszott. Én meg ültem az íróasztalnál a gép előtt és vártam, hogy a közel 10 éve vásárolt sulinetes gépem végre olyan állapotba kerüljön, hogy tudjak valamit írni. Aztán ez is bekövetkezett, nekem viszont addigra már minden lelkesedésem elfogyott. Úgy éreztem képtelen lennék értelmes mondatokat összehozni. Így aztán a szükséges minimumra korlátoztam a blogbejegyzést, ezt láthatjuk kicsit lejjebb. Ezután pedig engedtem a nagy csend és nyugalom kihívásának és ismét lefeküdtem. Olvasgattam egy kicsit, éppen csak annyit amitől elálmosodik az ember, aztán aludtam még 2 órát.
Ébredés után kezem a távirányító után nyúlt, mindig az után nyúl és bekapcsoltam a TV-t. Már ment Bécsből az újévi koncert, ami most is megy. Úgy hallom már a vége felé tartanak. Hát már ez sem a régi. Úgy látom a szerényebb zenei tájékozottságúaknak szóló népszerű dallamok kikerültek belőle, több lett a vájtfülűeknek való darab. Én nem tartozom ezek közé, tehát úgy döntöttem olvasni fogok, ez meg háttérzenének jó lesz. Közben aztán ettem is és megittam a megmaradt pezsgő egy részét is. Aztán az olvasást megunva döntöttem úgy, hogy ideje bekapcsolni a gépet és írni pár sort az új évről is.
Amelyben az év közepén betöltöm majd a 65. évemet és június közepén felülök a vonatra és végigjárom az országot. Sajnos már nem teljesen ingyen, mert ha jól tudom gyorsvonatokra majd pótjegyet kell váltanom. Ez majd egy kicsit rontani fogja a kedvemet, de elvenni nem fogja.
Ebben az évben néhány beruházásra is készülök. Kisebbre is, nagyobbra is. Az előbbibe tartozik a számítógépem, amit tényleg ideje már kicserélni. Főleg mert ennek a merevlemeze is bármikor csütörtököt mondhat mint a másik gépemé, aminek kapcsán jelentős (adat)veszteségeim is keletkeztek. Egyelőre legjobban a videokazettáim katalógusa fáj, legalább 60 kazettám van, amin nem tudom mi van. Persze mondhatná bárki, hogy szép komótosan nézegessem végig, nem kerget a tatár, ami igaz is, viszont ha nem tudom mi van már meg, lesz egy csomó duplikátumom. Aztán nyilván elveszett még egy csomó dolog amiről még nem is tudok. Én úgy tudtam, hogy egy külső merevlemezen le vannak mentve a fontos dolgok, sajnos nem jól tudtam. Így aztán szívok mint a torkosborz. Persze ha jól belegondolunk az egész életünk során fájlokat veszítünk. Tökéletes archiválás nincs. Legalábbis házi használatban. Számítógépeket cserélgetünk, a régiek először csak a sufnikba kerülnek aztán mikor évek múlva úgy döntünk, hogy kidobjuk már vagy nem tudjuk megnyitni az állományokat vagy nincs erőnk mindet végignézni. Úgy hogy ez ezzel jár, de azért bosszant egy kicsit.
Közben véget ért a koncert, természetesen az elmaradhatatlan Radetzky indulóval. Legalább ezt meghagyták. Valószínűleg Bécsben is tudják, hogy sok mindenen lehet változtatni, de ezen nem. Kell, hogy a bécsi polgár ütemes tapsával megköszönhesse a zenészek egyébként tiszteletreméltó teljesítményét vagy inkább munkáját és emelkedett hangulatban hagyja el a koncerttermet. Mint ahogy a karmester is teszi ezekben a pillanatokban ahogy odalép a zenészekhez és kezet fog velük. Szép gesztus. Közben jó látni a bécsi polgárt, aki szépen kiöltözött, az eseménynek megfelelően, kifizette a nem kevés jegyárat és feláldozta az ebédjét, mert újabban ebédidőben van a koncert. Vagy csak nekünk vetítik akkor. Bár régen ez élő adás volt, a világ sok országában közvetítették. Ha meg felvételről van, az sem baj. Időben klappol a mi rántott húsos ebédünkhöz. Ami szerintem túlzás, inkább valami tegnapi maradékot majszolhat a magyar polgár. Mint ahogy én is azokat ettem.
Viszont ha már véget ért a koncert véget érnek az én újévi gondolataim is. Minden kedves olvasómnak ismételten kívánok nagyon boldog, örömökben gazdag, eredményes új évet és jó egészséget!
