Ma kárász volt az ebéd. Helyesebben kárászok. Jó előre besóztam őket, hadd szívják magukba a sót, aztán megforgattam paprikás-borsos lisztben mind a négyet és bő olajban kisütöttem. A fogyókúrám miatt ma már ritkán iszom aperitifet, pedig korábban ha rendes ebédem vagy vacsorám volt mindig ittam egy stampedlinyi konyakot vagy Unicumot, szóval most kivételesen ittam egy picike konyakot is. Aztán nagyon kevés kenyérrel megettem.
Négy darabot vettem, abból az egyik nem kárász volt. Nem tudom miféle lehetett, csak itthon vettem észre mikor előszedtem a fólia zacskóból hogy eltér a többitől. Nézegettem, nem tudtam rájönni mi lehet. Nagyon apró pikkelyei voltak, szinte nem is volt, mérete hasonló volt mint a kárászoké, húsa pedig fehérebb és simább mint a többié. Megfordult a fejemben, hogy esetleg hering lehet, viszont ahhoz meg nagyon lapos volt. Nem sokáig nézegettem, megsütöttem mint a többit és nem bántam meg. Igen finom volt, leginkább a Hekkre hasonlított. Ezzel kezdtem, aztán folytattam a kárászokkal. A 4 darab pont elég volt ebédre.
Ezeket a halakat egyébként tegnap vettem a városszéli áruházban. Nem volt könnyű hozzájutni, ugyanis újabban nincsen halas eladójuk. A henteseknek kell szólni ha valaki halat akar venni. Ehhez jelentős kitartás szükséges mert a hentesek messze vannak, nyilván ott is kiszolgálnak, tehát nem lehet tudni mikor hajlandók előre jönni az emberrel, hogy kiszolgálják. Egy hete amikor ott jártam nem voltam hajlandó felvállalni ezt a procedúrát, nehogy már a vevő szaladgáljon az eladó után, most viszont morogtam egy sort a közeli csemegéseknek és ők kiszolgáltak. Lehet, hogy ha egy halas eladó szolgál ki észreveszi, hogy a negyedik hal másfajta, ez nem vette észre. Utólag nem is bánom, jól jártam ezzel az egyel. Ha nem túl drága legközelebb is veszek majd belőle. Ha viszont megtudom mi volt ez visszatérek majd rá.
