Ez az ifjú hölgy aki nem esküdött fel az Alkotmányra eszembe juttatott egy történetet. A történetet hallgatóktól hallottam előadásközi szünetben. A történet hőse (egy egyébként jól tanuló) hallgató, aki az előadóban a leghátsó sorban ült sokadmagával. Az előadás közben az előadó úgy gondolta, hogy nagy a zaj a teremben, ezért azt mondta, hogy a legutolsó 2 sorban ülők menjenek ki. Hősünk nem volt hajlandó kimenni, azt mondta, hogy ő nem beszélgetett és ezért nem is fog kimenni. Vita támadt, végül már az előadó szinte könyörögve mondta, hogy "...de ember, maga nálam fog szigorlatozni", de akkor sem ment ki. Megtudtam azt is, hogy abban a féléveben elsőre megbukott, aztán átment. Szigorlaton is. Mint írtam jó tanuló, rendes fiú volt. Én is tanítottam korábban, de persze más tárgyból.
Egyébként az ilyen tanári haragok nem tartanak sokáig. Nálam legalábbis. Nekem is volt egy lánykám aki állandóan beszélt órán. Szolidan szóltam neki, hogy maradjon már csendben. Aztán csak folytatta. Akkor már keményebben szóltam rá. Na ez volt az a pillanat amikor azt gondoltam, hogy vizsgán kicsit alaposabban áttekintjük majd az anyagot. Persze 2 hét múlva már mindent elfelejtettem, ordas gondolataim elillantak, ő meg kapott egy kettest. Szerintem nagyon elégedett lehetett vele.
