Életemben a második könyv volt az, amelyet a közelmúltban fejeztem be Spiró Györgytől. Nem volt nekem semmi bajom vele, csak nem jutott még rá idő. Igaz, kicsit kavarodás van ezekkel a Spiró könyvekkel, mert a Fogságot már elkezdtem tavaly áprilisban, de közben abbahagytam és gyorsan elolvastam egy másik könyvet is a szerzőtől a Diavolinát. Ez akkor jelent meg, jobban is érdekelt, így félretettem a Fogságot. Ez a Diavolina Gorkijról, a proletár íróról szólt, mégpedig azokból az időkből amikor a Szovjetunióban könnyen eltűnhetett az ember úgy hogy még a hozzátartozói sem tudták hová került, egyáltalán életben van-e még? Miután ezzel végeztem visszatértem ismét a Fogsághoz.
Ezt a könyvet én tavaly áprilisban a bátyámtól kaptam kölcsön. Nem akartam, mert féltem Spirótól is, vastag is volt, 770 oldal, szóval tiltakoztam, de ő erősködött, hogy nagyon jó könyv. Végül elhoztam, tavaly nyáron el is kezdtem olvasni, de nagyon lassan haladtam vele. Valahogy nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Olyan 200 oldalig kínlódtam, onnan meg már sajnáltam a befektetett energiát meg időt ahhoz, hogy abbahagyjam. Aztán nagyjából a könyv felénél elkezdett számomra érdekesebbé válni. Idén nyáron aztán Mályiban gyorsan be is fejeztem. Végül is nem volt rossz.
Viszonylag új hír, hogy kiadták Amerikában is. Hát nem semmi lehetett lefordítani angolra. Már maga az nagy dolog volt, hogy a régi római időkben használatos szavak megfelelőit megtalálja a fordító. Erre az angol nyelvű kiadásra 11 évvel a pesti megjelenés után került sor. Állítólag Spiró György 10 évig tanulmányozta azt a kort amikor a könyv játszódik. Nem tartom kizártnak, hogy a fordítás legalább ugyanennyi időt vett igénybe. Vagy nem sokkal kevesebbet.
Az idő kezd kikupálódni, úgy látom már ma is naposabb idő lesz. Majdnem egy hétig nem volt sünizés, valószínűleg felhagyok ezzel a süni etetéssel. Nyár van, keresse meg az ennivalóját. Most egy hétig megint magára volt utalva, szerintem ez most már maradjon is így. Egy kis kaland volt ez, talán nem rontottam el semmit.
