Mint legutóbb írtam a zakómat kissé megviselte ez a pince, magam sem tudom hogy. Ez a kissé nem fedi a valóságot, elég rendesen bepöttyöztem gyertyával az egyik oldalon, egészen a gallér kezdetéig. Láttam, hogy ebből tisztító lesz, le is szedtem azt a mintegy 9 jelvényt amely díszítette. Aztán következett a nadrág. Ezen is voltak apróbb foltok, elkezdtem kapargatni, aztán ruhakefével kefélni, csak elmaszatolódott, na ekkor jöttem rá, hogy ez is meg ami a zakón van mind gyertya. Magamtól is rájöhettem volna, szakestély után nem először kell gyertyacseppeket eltávolítanom, ugyanis mi a szakestélyeken gyertyákkal világítunk. Így aztán egy vasló és néhány fehér papírszalvéta segítségével rendbe hoztam mind a kettőt. Csodálatos ahogy ez a technológia működik. A jelvényeket is visszaraktam. Ez így rendben is van, mégis csak beraktam a szekrénybe, szombat még messze van.
Egyébként halvány gőzöm sincs, hogy mitől "szórtam" be viasszal ezeket a ruhadarabokat. Végig egy asztalnál ültem, egyszer álltam fel a fellépés erejéig, akkor is kimentem középre. A végén meg fogtam a kabátom és eljöttem. Valahogy úgy vagyok vele mint egyetemi évfolyamtársam aki a szakestély másnapján elgondolkodva nézegette a fehér ingét, amelyen hátul egy lábnyom volt látható. Megesküdött rá, hogy nem vette le egész éjszaka a zakóját. Hát én sem értem mitől lett ilyen gyertyaviaszos a nadrágom meg a zakóm.
Egyébként jól vagyok, a gyomrom is helyreállt, szódabikarbóna nem kellett hozzá, talán 2 kefir segített legjobban. Szerdán átveszem legújabb igazolásomat egy bűnmegelőzési tanfolyamról, nem is volt még időm írni róla, de nem adom fel, hogy egyszer csak összejön. Kicsit sok mostanában a dolgom. Januárban pihenünk majd.
