Azt hiszem feltaláltam a káposztalevest. A dolog úgy alakult, hogy székelykáposztát főztem. A székelykáposzta majdhogynem diétás étel, legalábbis azoknak akik szeretnének kevesebb szénhidrátot enni. Van benne hús, káposzta, tejföl. A finomsága egyenesen arányos a hús mennyiségével, ráadásul ezt nem is lapockából csináltam hanem tarjából. Nem szándékosan, véletlenül. Azt történt ugyanis, hogy a hús a mélyhűtőből került elő, mégpedig mint comb. Aztán mikor kiengedett láttam, hogy ez bizony tarja. Vagy hármat megettem sülve, de unalmas lett volna még 7 szeletet megenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ezúttal a székelykáposzta tarjából készül. El is készült és finom volt. A végére viszont kicsit sok lé maradt. Ezt kanalazgattam mikor rájöttem, hogy ez már tulajdonképpen káposztaleves. A felismerés örömmel töltött el, mindjárt lelkesebben kanalaztam. Közben meg eszembe jutott egy régi vicc a volt Szovjetunióból.
Iván Ivanovics a születésnapját ünnepli. Bevág egy nagy tányér káposztalevest, megiszik rá szto gramm vodkát. A szto százat jelent, ott így mondják. Leér a szto gramm vodka, kérdezi a káposztaleves:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a szto gramm vodka, Iván Ivanovics egészségére.
Iván Ivanovics benyom még 100 gramm vodkát. Megint kérdezi a káposztaleves:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a szto gramm vodka, Iván Ivanovics egészségére.
Ez megismétlődik még egyszer, ekkor aztán azt mondja a káposztaleves: na kimegyek, megnézem már magamnak ezt az Iván Ivanovicsot.
