Emir Kusturica bosnyák rendezőnek ez egy igen jól sikerült filmje. Témáját tekintve ismerős, az ötvenes évek diktatúrája, személyi kultusza. Tito ugyan 1949-ben szakított a sztálini úttal, de sok mindent meg is tartott belőle. Például a személyi kultuszt, vagy az erős belügyi apparátust. Sztálin elvtársra továbbra sem volt szabad csúnyákat mondani vagy netán vicc tárgyává tenni, mert a dolgozó úgy járhatott mint filmünk főhőse, akit volt szeretője jelentett fel. Feljelentés volt, a szervek tették a dolgukat, bár lehet, hogy erre azért rásegített az is, hogy hősünk a magas rangú belügyes (rokon) babáját is megkörnyékezte, sikerrel. Így aztán a főhős hamarosan családjától távol találta magát száműzetésben, ahol egy bányában adódott lehetőség számára az ideológiai fejlődésre.
Persze a család maradt Szarajevóban. A feleség élte a száműzöttek feleségének nehéz életét, a család ebben többé kevésbé segítette. Nem mellesleg aki a férjet elviteti nem más, mint a feleség testvére, Az osztályharc mint tudjuk nincs tekintettel a családi kapcsolatokra, aki a mi ellenségünk annak bűnhődnie kell, még ha rokonunk is. Malik pedig úgy tudja, hogy a papa szolgálati útra ment. Aztán a családfő szép eredményeket érhetett el az ideológiai fejlődés terén mert egy idő után csak megengedték neki, hogy fogadja családját. Feleségét és fiát. Akinek nem igazán tetszik az apjának és anyjának egymás felé való éjszakai közeledése, el is követ mindent, hogy alvás legyen a próbálkozások vége.
Pedig a főhős olyan ember, akinek vére nem nyugszik ha nő kerül a közelébe. Ha jól meggondoljuk tágabb értelemben ez is okozza a vesztét. A volt barátnő jelenti fel, a sógor meg elviteti. Jó kis kavarodás. Azért minden jó ha vége jó, egyszer a szolgálati út is véget ér. Akiknek le kell vonniuk a konzekvenciát levonják. Ki radikálisabban, ki visszafogottabban.
A film érdekessége még, hogy bepillanthatunk a vallásos bosnyák emberek életébe is a nagypapa élete kapcsán. Nem mesélem tovább, inkább javaslom nézzük meg a filmet. Pénteken késő este vetítik, 22.46-kor a Duna TV-n. Ismét beidézem a Port ajánlóját:
