Morgómedve

Hát akkor nézzük ezt a bált az Operában. Történ egyszer, talán már egy éve is, hogy a kormány takarékossági programja elérte a kulturális kormányzatot is. Okos emberek a számok fölé hajoltak és megállapították, hogy sok ez az 1000 ember aki az Operában dolgozik, de még több az a pénz amit évente az államtól kap. Ezt bizony csökkenteni kellene, ingatták fejüket akik a pénzekről döntöttek. Valaki szerényen csendben megjegyezte, hogy az emberek azért mennek Operába mert látványt szeretnének, meg híres és kiváló énekeseket, de ahogy a döntéshozók ránéztek, már maga sem hitte el, hogy egyáltalán szólt valamit. Megkérdezték a korábbi igazgatót, mit szólna egy csökkentéshez, és kimondták az összeget. A megkérdezett azt mondta ennyiből itt nem lehet Operát működtetni. Rendben van, gondolták a döntéshozók akkor kiírunk egy pályázatot és keresünk olyasvalakit aki  e n n y i  pénzből is fenn tudja tartani ezt a jobb sorsra érdemes intézményt.
Olvasgatta a pályázati kiírást valaki az ország másik végén, vagy lehet, hogy még külföldön ahonnan rendszeresen küldözgette leveleit egykori szűkebb pártriájának lapjába, hogy megossza gondolatait az ott élőkkel akiknek korábban színházat igazgatott. És ahonnan ha jól emlékszem egy versenyben alul maradva távozott. Szóval olvasgatta a kiírást majd letette az asztalra, a fotelben üldögélve lábát jóleső nyögések kíséretében kinyújtva ropogtatta majd tervezgetni kezdett: kell gründolni egy csapatot jónevű társakkal. Itt van pl. ez a háromnevű, dolgoztunk már együtt ráadásul még Opera is volt benne. Ez a név nagyon is jól cseng a művészvilágban. Aztán kéne még valaki aki úgy jobban benne van ezekben az operai dolgokban. Ilyen is találtatott. Néhány órás telefonálgatás után összeállt a csapat, gyorsan elkészült a pályázat is. A pályázatok elbírálásánál nem egy utolsó szempont lehetett a megtakarítások csökkentése. Mert ők ígérték a hírek szerint a legtöbb költség lefaragását. Voltak azért aggályoskodók és akadékoskodók korábban is, egyikükről például kiderült, hogy túlérzékeny művészlélek akinek gőze nincs a pénzügyekről. Végül a méltán híres zeneszerző sértődötten távozott is az Operaházból, most meg ez a balettigazgató akadékoskodik. Hogy hát nem szép dolog 80 embert elküldeni és az előadások számát évi ötvennel csökkenteni ebből ráadásul 11 balettelőadás. Hát az ötven az tényleg szép szám, elég soknak tűnik.

Berta Bulcsúnak volt egy rovata valamikor az ÉS-ben Jelenségek címmel. Akkortájt döntött a MÁV vezetése arról, hogy a Balaton partján közlekedő vonatok egyrésze ne álljon meg minden balatoni állomáson csak néhány kitüntetetten. Akkor vízionálta Berta Bulcsú, hogy tulajdonképpen minek is állnak meg a vonatok egyáltalán? Nem kéne megállni sehol. És aztán ide járhatnának kis hazánkba a külföldi túristák olyan vonatokat nézni amelyek nem állnak meg sehol. Csak állnának a lezárt sorompóknál és néznék a sehol megnemálló vonatokat. Nade nem engedem el a fantáziámat, tény hogy most tiltakozás van, sztrájk. Igaz, magyar módra. "Anyukám, nem kell kapkodnod, ma sztrájk miatt csak fél 8-kor kezdik a Hunyadi Lászlót, ráérünk bemeneni úgyis sztrájk van" szól feleségéhez a pesti polgár, miközben nyakkendőjét kötve kinéz az ablakon. Aztán fél 8-kor a karmester lemegy a zenakari árokba, a zenakar is hangol és lassan felhangzik a nyitány, és végülis megállapíthatjuk nem történt semmi az égvilágon. Csak nem kellett kapkodnunk a nyakkendőkötésnél. És egyszer időben elfoglaltuk a helyünket a zsölyében. Ja igen, ugy hallik - Rejtő Jenővel szólva -  a másik két "tettestárs" mintha kihátrált volna az főigazgató úr mögül. Nem probléma, a főigazgató úr kemény ember, meg fogja oldani a dolgokat.

És végül kivételesen egy vicc, a nyakkendőt kötő polgárról jutott eszembe.

New York elegáns negyedében reggel kiürítik a kukákat a szemetesek, majd a sofőr így szól a fekete kocsikisérőhöz: Jim, jól hálózd le, mert ha lefújja a szemetet a szél a kocsiról te söpröd össze! Jim a telephelyen felejtette a hálót, de nem akar szólni a sofőrnek. Amikor elindulnak, támad egy jó ötlete: ráfekszik a platón a kupac tetejére, és széttárt kezével-lábával próbálja a szemetet a kocsin tartani.
Egy déli szenátor nyakkendőjét kötve éppen kinéz az ablakon, amikor a szemeteskocsi elmegy a házuk előtt, és így szól a feleségéhez:
- Nézd csak, Susan! Valaki egy teljesen jó négert is kidobott a szemétre!