Elszomorító egy időjárás. Dacára a mai egész napos napsütésnek. A nap lement, de hideg van, itt a lábamnál megy egy elektromos ventilátor. Milyen érdekes, a demokráciában a teljesítmény lehet 1000, 1500 vagy akár 2000 watt is, míg a szocilaizmusban én nem láttam 500 wattnál nagyobb teljesítményű ventilátort. Nyilván a politika úgy gondolta, hogy csak ne dőzsöljünk itt az erősen dotált villamos energiából, érjük be ennyivel. Aztán jött a kapitalizmus ahol nagyjából mindent árán kell megvenni, és mivel a villamos energia termelő cég nyereségesen működik nyilván érdeke a minél több villamos energia eladása is. Hadd járjanak csak ezek a fűtőtestek óránként nagyjából 50 forintért. Nekem egyébként nemrégiben ment tönkre az 1975-ben Leningrádban (ma Szentpétervár) vásárolt "Vetyerok" márkájú ventilátoros fűtőberendezésem. Az elnevezés talán szelecskének fordítható, hát nem rossz elnevezés, bár azért erről sokminden eszébe jut az embernek.:) Sajnálom, hogy tönkrement, olyan szépen tudta befújni a meleg levegőt a hűtőnkbe mikor a leeresztést végeztük, a szórt "sugárzás" közelített a nullához, szinte minden kifújt meleg levegő a jeget olvasztotta. Egyébként hallgatókkal voltunk 3 hetes Szovjetúnióbeli termelési gyakorlaton. Ebből 2 hét volt Moszkvában és egy hét Leningrádban. Leningrád még nyáron is tudott hideg lenni. Nagy előnye volt viszont, hogy minden utcasarkon lehetett sört venni. Ez Moszkvára azért nem volt jellemző. Ott igencsak hosszan kellett sorban állni a Gorkij parkban egy-egy korsó vitatható minőségű sörért. Igy aztán mindenki nagyjából ötszörösét vette meg mint amire szüksége volt ezért a sorok még lassabban haladtak. :) Egyéb helyről ahol a 8 milliós városban sört lehetett venni nem tudtunk. Mi négyen voltunk egy szobában, 2 szovjet tanár meg mi ketten magyar csoportvezetők, szintén oktatók. Társaink a hideghez voltak szokva, (tudjuk az egyszeri viccből: "Szergej f@sza gyerek, nem fagy meg!") rögtön nyitották ki az ablakot ha hazaértünk én meg szomorúan gubbasztottam a hidegben, mindig is fázós voltam. Egyszer éppen bevásárolni voltunk és nekem rögtön megtetszett ez a "szellőcske" a maga bumfurdi dizájnjával, az ára is kedvező volt. Hirtelen mohó gondolatom támadt. Hasmenésre hivatkozva elváltam a csoporttól és hazamentem a kollégiumba. Minden ablakot bezártam és bekapcsoltam friss szerzeményemet. Jóleső meleg levegő irányult rám, szememet lehúnytam, hátradőltem a széken és élveztem a kilodzsulok tobzódását a hideg leningrádi szobában. Persze 500 watt nem egy fergetegesen nagy teljesítmény, órák kellettek amíg szobánk hőmérésklete nagyjából élvezhetővé vált. Boldogan nyúltam el az ágyon, élveztem az otthonos meleget. Nem sokáig, sajnos. Egyszercsak kivágódott az ajtó, és amúgy oroszosan betörtek a szobába a városból hazatérő orosz cimborák, na meg az én földim is. Az előbbiek egyike azzal, hogy "Jaj de meleg van!" rögtön az ablakhoz lépett és már tárta is ki mindkét szárnyát. Én meg szomorúan néztem az ablakon másodperceken belül eltávozott, azonban órák óta gyűjtögetett meleg után... :) És emlékszem, igen vágytam már haza a kicsit melegebb kis hazámba. :)