Hol is hagytam abba tegnap? Ja igen! Szóval a menyasszony barátai és barátnői hazavittek a kollégiumba és betettek az ajtón majd becsukták mögöttem. Tekintetem a portásfülkére esett. Sötét és üres volt. A portásnő nyilván úgy gondolta éjjel fél 2-kor ki a csuda jönne már és lefeküdt. Megcéloztam a lépcsőfeljárót és határozottan nekiindultam. Viszonylag könnyen leküzdöttem a kb. 5 méteres távot. Következett a lépcső majd a folyosó. A folyosón a kilengéseket szerencsére jótékonyan korlátozza a két fal. Megközelítettem a szobámat, hosszasan próbáltam beleilleszteni a kulcsot a zárba de nem sikerült. Pereceken keresztül matattam míg egyszercsak belülről kinyílt az ajtó és egy kétméteres orosz kérdezte, hogy mi van? Hát, mondom, bemennék a szobámba és ő egyébként mit csinál ott? Elvitatkozgattunk egy darabig majd kivette kezemből a kulcsot, megnézte és csak annyit mutatott, hogy egy szinttel feljebb. Megértettem és kacsázó léptekkel megindultam visszafelé a folyosón.
Újabb emeletet másztam meg, de mielőtt nekivágtam volna, leültem egy kicsit a lépcsőre. Talán szundikáltam is egy keveset majd kaptattam felfelé. Most már tényleg a saját szobám előtt álltam meg de a kulcs most sem akart zökkenőmentesen becsúszni a zárba. Átkoztam is azt aki feltalálta ezeket a cilinder zárakat. Végül egy lány állt meg mögöttem, kivette kezemből a kulcsot és kinyitotta a szobám ajtaját. Be nem lökött ugyan de nem sok hiányozhatott ehhez ahogy pillantása az enyémmel találkozott.
Tudvalévő, hogy Gorbacsov nem véletlenül hirdette ki az un. szuhoj zakont, na most leforditom bár mint tegnap is irtam nincsen sok értelme, szóval azt jelenti, hogy száraz törvény ami kicsit hülyeség mert vizet azért még lehetett inni. :) Szóval tudvalevő, hogy az orosz asszonyok és családok rengeteget szenvedtek az alkoholizmustól, a lányok már a szülői házban elkezdték utálni az italozó embereket. Belépve a szobámba (egyedül voltam) úgy ahogy voltam nagykabátban sapkában ledőltem egy pillanatra, éppen csak a szememet pihentetni. 6 órával később ébredtem. Egyedül annyi változott a helyzetemen, hogy a sapka a fejemről leesett és a földön volt.
Elég kínosan éreztem magam, leballagtam egy utcai telefonhoz és felhivtam az ifjú asszonyt és megkérdeztem kissé félve, hogy nem viselkedtem-e túlságosan botrányosan igy elázva? Megnyugtatott, hogy nem, sőt nagyon kedves részeg voltam. Ezt azért örömmel hallottam. Felhívtam volna Olját is a szovjet fiatalság képviselőjét, de mint megtudtam nekik nincsen telefonjuk. Többé-kevésbé megnyugodva tértem vissza a szobámba levetkőztem és folytattam az alvást ott ahol abbahagytam. Vasárnap volt, meg egyébként is a magam ura voltam. :)
Epilógus.
Barátom közben - egy filozófusprofesszor - 3 éve meghalt, lánya 18 éves lett, egyedül maradt felesége még nem ment férjhez, ahogy elnézem nem fogja elkapkodni. Csinos asszony lehet, hiszen lánynak is az volt. 6 éve lesz januárban, hogy Moszkvában találkoztunk. Szerettem nagyon mindkettőjüket. Borisz Alekszandrovicsnak kiváló humora volt. Egy dolog jut eszembe.
Mindig panaszkodtam, hogy nem lehet Népszabadságot kapni, ezzel szemben hegyekben állnak a többi szocialista ország lapjai a Rude Právo, a Trybuna Ludu, Neues Deutschland stb. Válasza az volt: "Hát mert elkapkodják, az a többi meg nem kell a kutyának sem." :) Pedig az ok egyszerűbb volt. A gulyáskommunizmus, a legvidámabb barakk lapja nemkívánatos lap volt a Szovjetúnióban. Volt belőle, de kevés. Korán kellett kelni hozzá, helyenként pult alól adták.
Végül még valami. Tegnap mikor azt a részt írtam, hogy "Úgy fellelkesültem, hogy kértem még nadrágokat, az eladó csak hordta a lengyel és bolgár nadrágokat..." eszembe jutott egy vicc, elmondom.
Még aszocializmausban történt, hogy megérkezett a Keleti pályaudvarra Moszkvából a Tisza expressz. Az utasok kiszállnak, egyedül egy ember hadonászik az ablakban, hogy Hordár!, Hordár! Jön is egy hordár, de int hogy kevés. Jön kettő, három, tíz. Még mindig kevés. Hivja az újabb hordárokat, jönnek a déliből, nyugatiból, ferihegyről, már vagy 50 hordár tolong a vagon körül a nagy üzlet reményében mikor megszólal a pasas:
Hordár Elvtársak! A szovjet hordárak üdvözletét hozom nektek. :))
A többit képzeljük el! :)
Kellemes hetet!
