Hát kedves Morgómedve rajongók, köszönöm a szolidarítást ami nyilván megnyilvánult az éngem kedvelők szivében úgy hajnali 6 óra tájban, de a nagy történelmi pillanat sajnos elmaradt.:(
Elképzelem szeretett blogtársamat bikficet amint a konyhában álmos szemekkel kanallazza kávéját és rápillant a hűtő feletti IKEA-s faiórára, majd szemét lehunyva hangtalanul mormolja magában: ez a Morgó egy igazi hős! :) Köszönöm kedves bikfic a tegnapi kommentek közül Te árultad el a legnagyobb empátiát irányomban, már felért egy érzelemnyilvánítással, amit egyébként voltál szives megigérni mikor a kommentezési lehetőséget végre valahára megoldottam .:)
A dolog terv szerint indult. 5 felé felkeltem, önsanyargatásomat korán elkezdtem, a kolbászos-szalonnas-tojásos rántotta helyett elnyammogtam 2 körtét meg megittam rá egy pohár rostos valamit, talán Kubu-t, aztan gyors pakolás után irány a buszmegálló. Persze ahogy lenni szokott a busz az orrom előtt húzott el.
Kellemes reggel volt a mai, üldögéltem a padon, gondolatban már a hosszakat számoltam a medencében, mellettem jószagú asszonyok és lányok álldogáltak kissé álmos szemekkel, érdekes minél fiatalabbak voltak annál álmosabbak voltak ezek a szemek, naná, buli meg egyebek, míg a középkorosztály időben lefekszik aztán vagy olvas, vagy tévét néz, vagy turbokékol a párjával vagy nem, na szóval a lánykák kicsit kócosabbak meg álmosabbak.
Megjött az újabb busz, felszálltam, kényelmesen elhelyezkedtem, aztán majdnem elfelejtettem leszállni mert ez a busz a pályaudvarra (is) megy én meg évek óta nem szálltam le a strandnál csak a pályaudvaron, a szokás hatalma, hogy most is utolsó pillanatban vettem észre, hogy le kell szállnom. A leszállásom sem volt sima ügy, ugyanis mikor felvettem a nadrágomat az övemet nem ott rögzitettem ahol szoktam, talán két lyukkal is arrébb, így aztán a nadrág is majdnem lecsúszott mikor földet értem. Persze tudtam én ezt, csak elfeledkeztem róla, már a buszmegállóban tudtam de lusta voltam molyolgatni vele mondván ugyis hamarosan leveszem az egészet. Na szóval jobb kezemmel időben elkaptam így sikerült elkerülni a nagyobb katasztrófát, és kissé oldalazva (mivel fogtam a nadrágomat is meg a szatyromat is) elindultam a száz méterre lévő stranfürdőbe.
Belépvén kezdtem rosszat sejteni. A pénztárak zárva, egy pasi olvasgatott a ruhatárfélénél, mondom, ha nyitva tetszenek lenni miért nincsen pénztár? Hát mert most csak béreletesek úszkálhatnak - jött a válasz az ujság fölül - a pénztár 8-kor nyit. Puff neki! Jól nézek ki. Benéztem, láttam a medencéből egy darabot, senki nem volt benne, ha várok még talán Bástya elvtársat láthatom feltűnni, de nem, nem vártam tovább, nadrágomat kezemmel fogva eloldalaztam a buszmegálló felé és hazabuszoztam.
Kicsit korán kellett ugyan kelni ehhez a buszozáshoz, de legalább témákat gyűjtöttem az én szeretett Morgómedvémhez. A közeli napokban meg is írom majd. :) Hát így indult az én új életem. :)