Húzós volt a ma reggeli hőmérséklet. 4-kor felébredtem, fene se tudja miért nem tudok aludni. Biztos gyerekkori komiszságaim a tükröződnek vissza bennem, most, hogy csőstől törnek elő emlékeim, a pszichológusok biztos megírnának néhány disszertációt belőlem, de minimum kiderítenék, hogy a háttérben egy évtizedes elfojtott érzelmi motiváció lehet, mondjuk gyerekkoromban szerelmes voltam a hintalovamba. Nem szomorítanám el őket, hogy a mi falunkban nem volt divat hintalovakat ajándékozni gyerekeknek, leginkább azért mert volt igazi is elég. Ami több szempontból is jó volt. Egyrészt nagyanyámnak viszonylag könnyen szedhettünk lószart a földes padló mázolásához, csak ki kellett menni a ház elé. V.Miklós bácsi lovai bőven hullatták. Itt a V. nem ötödik Miklóst jelentett, hanem a Vadkan ragadványnévre utalt, együtt olvasva tehát Vadkan Miklós bácsi lovai bőven elláttak bennünket lótrágyával, hogy finomabb stílusra váltsak. Nagyanyám egy német acélsisakból mázolta a padlót, már nem emlékszem miért nem borult ki, ugyanis mint tudjuk ezek az acélsisakok eléggé gömbölydedek voltak felül, ami praktikus volt, mert követte a fej formáját. Bár nem zárom ki, hogy néhány lelkes feltaláló (Kovács András filmrendező szavaival: nehéz ember) esetleg feltalálhatta a kocka alakú acélsisakot, de nem honosodhatott meg mert a kockafejű katona akkor is ritka lehetett. Jó sok marhaságot hordok itt össze de már maradjon, ha így alakult.
A lóganéra visszatérve, gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy ezzel kapcsolatban is van valami emlékem.
Úgy 4-5 éves lehettem amikor anyámék megjöttek az apci búcsúból, és egy nyalókát kaptam ajándékba. Olyan volt mint egy erős paprika, olyan hosszúkás. Régen kértük már a szomszédban a barátom apját mi gyerekek, hogy hadd üljünk fel a Csimbire a család egyetlen lovára. Csimbi nem volt egy szelíd állat, ezért soha nem engedett kérésünknek mert féltett bennünket. Most viszont valami megszállta és nagyhirtelen felpakolt bennünket vagy ötünket a Csimbi hátára. Boldogan nyaltuk a nyalókát mint az öten, igaz csak kettő volt, de az körbejárt. Nem nagyon foglalkoztunk mi cseppfertőzéssel meg egyebekkel, örültünk, hogy nyalókát nyalhatunk. Arcunkon boldog mosoly volt ettől az élvezetözöntől mikor a Csimbi gondolt egyet és mi hullottunk mint a túlérett gyümölcs a fáról egyenesen a lóganéba. Csimbi meg horkant egyet és egykedvűen elkezdett eszegetni az előtte lévő abrakból. Mint aki jól végezte dolgát. Én meg bőgtem mint a vízfolyás a lóganés nyalókám láttán. Így bőgve mentem haza, anyám meglátta, lemosta gyorsan és újra kezembe nyomta. Én meg boldog pofával nyaltam tovább.
Idáig jutottam mikor rájöttem nem is erről akartam írni. Az eredeti cím Uszingálás lett volna, dehát erre már sem idő sem hely. Na talán holnap.:)
Kellemes napot mindenkinek :)
