Kedves kis jószág ez a Morzsi. Nem akarok vele nagyon összebarátkozni, hogy ne kössem magamhoz, meg hát azt sem szeretném ha felhagyna azon helyek látogatásával ahol szerintem szintén pátyolgatják. Ennek biztos jele szerintem, hogy amikor mellettem szundikált miközben én olvastam a nyugágyban egyszercsak felkapta a fejét, figyelt pár másodpercig, ugatott néhányat aztán usgyi, ugatva elhúzott a szokott irányba. Azt mondja erre egyik ismerősöm, hogy hát nézzem meg hová szokott járni. Jó ötlet, csak az a baj, hogy azon a lyukon ahol Morzsi kifér nem valószínű, hogy én is átférek. :) Így aztán csak az irányt tudom amerre el szokott tűnni a sűrűben.

Egyébként nincsen kiéhezve, az látszik azon is, hogy egész délután nyugodtan heverészett a teraszon, nyilván nem attól a másfél csirkefarháttól amit tőlem ma kapott reggelire. Na jó, egy pici sonkát is az én vacsorámból.:)

Egyébként ma már hallottam a kicsik hangját, még ha vékony hangon is de tisztán kivettem a kutyaugatást. Lehet, hogy hamarosan előballagnak? Hajaj, bele kell húznom a gazdik szerzésébe mert a végén itt állok egy csomó kiskutyával. Bár egyik ismerősöm szerint előfordulhat, hogy van gazdája, csak elleni költözött el mert itt nyugodtabbnak találta a körülményeket. Hát akkor leszek nehéz helyzetben ha itt elajándékozom őket aztán szépen hazaballagnak éngem meg itt hagynak a felbiztatott ujdonsült reménybeli kutyatulajdonosokkal. Hát nem könnyű dolog ez a kutyadolog az biztos. De megoldottam én már nehezebb feladatokat is.:)