Tegnap este óta bennem van, hogy csak morogni kéne egyet. Este még elhessegettem a gondolatot de aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog. Itt van Bacsó Péternek ez a jobb sorsra érdemes filmje a Tanú. Kiváló film, ragyogó forgatókönyv, még jobb rendezés, kiváló szereplők és mégis rettenetesen unom. Unom, hogy évente minimum egyszer de inkább kétszer műsorra tűzik. De nem csak műsorra tűzik hanem már jóval a vetítés előtt megy a reklámozása, hogy majd szombaton este főműsoridőben láthatjuk. Könyörgöm egy filmet ami legalább 35 éves és legalább tízszer bemutatták a TV-ben mégsem kéne. Mint ahogy a Kőszívű ember fiait is minimum minden évben meg kéne néznünk. De nem nézzük. Olvasunk, internetezünk, meg ki tudja mit csinálunk, csak TV-t nem nézünk. De ez még a jobbik eset. Rosszabbik ha áttántorogunk a kereskedelmi csatornákhoz. Mondjuk Győzikét nézni.

Aztán itt vannak a Ruttkai filmek, szinte válogatás nélkül. Valaki felírta a sorozat elejére, hogy Ruttkai Évára emlékezünk, aztán jöhetnek a filmek válogatás nélkül, amikben az egyébként a valóban tehetséges és nagy színésznő, Ruttkai Éva játszik. És ha kiürül a polcról a Ruttkai rekesz, jöhet a Kállai Ferencre való emlékezés, persze a Tanú tizenegyedszer is. És ezután meg lehet Sinkovics Imrére emlékezni, és levetítik többek közt a napokban vetített Tizedes meg a többiek-et is, ami szintén egy nagyon jó film de kéthavonta kicsit sok.

Na jó, nem morgok itt, a hurka biztos kisült már, jóféle májas hurka az oly sokat emlegetett Siegel féle húsboltból. Innen jut eszembe, Siegel úr meglephetne már egy utalvánnyal ami mondjuk paprikás főtt fejre szólna, annyit reklámozom itt a boltját.:) Bár inkább ne, még mindig a karácsonykor felszedett kilókkal küzdök.:)