Mostanában a hétvége egy része a rendcsinálásé. Mióta elkezdődött a félév hét közben nem sok idő jut pakolászásra. Különösen nem olyan dolgokra amilyenek például a hivatalos papírok, számlák, blokkok meg ilyesmik. Van a szekrénysoron egy hely, egy polc úgy közép tájon, ahová odadobálok mindent amivel nincsen teendő, csak majd valamikor le kell fűzni a megfelelő helyre. Néha bizony elég sok idő eltelik addig amíg szépen elrendezgetem pl. a számlákat és bekerülnek a helyükre a megfelelő irattartóba. Volt úgy is már, hogy több mint egy évig rakosgattam egymásra a számlákat meg egyéb hivatalos papírokat, aztán egyszer szabadság alatt kivittem őket Mályiba, hogy a cseresznyefa alatt a jó időben majd rendbe rakom. Hát akkor bizony egy kicsit befürödtem. Nagyon röviden elmondom.
Mint kiderült az egyik biztosító egyszer csak felhagyott azzal, hogy lehívja OTP számlámról a kötelező biztosítást. Én meg úgy furikáztam ezzel a trabival, hogy rendben van a kötelező biztosításom hiszen vonják a számlámról. Hát nem vonták. Úgyhogy nem sokáig ücsörögtem én a cseresznyefa alatt, húztam haza. Útközben beugrottam az egyetemre kicsit körülnéztem az Intereneten mi is most akkor a helyzet? Hát nem volt rózsás. Most nem írom le a kálváriámat, a biztosítót sem nevezem meg, pedig megérdemelné. De akkor ami pénzügyekben az OTP volt, biztosításban ők voltak azok. Amíg nem jött a többi. Summa summárum, néhány nap alatt megkötöttem egy másikat máshol, kifizettem mindent visszamenőleg, adósa nem maradtam senkinek. Csak kicsit ráfizettem a dologra. Mert a másiknál nulláról indultam, a legmagasabb összeget fizettem, pedig ott amit otthagytam már minden évben jelentős visszatérítésben részesültem és a legkevesebbet fizettem mert soha nem okoztam kárt senkinek. Na mindegy azóta mindig megnézem a bankszámlakivonatot mikor megkapom, leellenőrzöm az összegeket és utána dobom a halom tetejére a szekrénysoron.
Jó hely az ott, tágas. Ott szoktam sétáltatni a hörcsit is. Minden este kijár neki egy kis séta. A dolog azzal kezdődik, hogy kiveszem, kicsit simogatom a kezemben, aztán mikor úgy érzi, hogy körül kéne nézni a világban nyújtogatja a nyakát. Ilyenkor én leteszem a szekrénysorra ahol bizonyos használati tárgyak megakadályozzák azt, hogy messzire elmenjen. Ott sétálgat, van ott egy mókuskerék is, kicsit megmozgatja a tagjait. Nem megy bele, csak úgy kívülről pörgeti kicsit. Aztán bejárja ezt a fél négyzetmétert. Később behúzódik a sarokba, kicsit rágcsálja a számlákat és iratokat aztán megpróbál leugrani. Hálistennek eléggé fél a mélységtől így aztán mindig időben észreveszem mire készül, mert én közben TV-t vagy videót szoktam nézni. Egyszer azért mégiscsak a puffanásra figyeltem fel. Már lent volt a padlószőnyegen. Hálistennek nem lett semmi baja. Ez a számlarágcsálás mindig izgatott. Sokszor eszembe jutott, hogy nem kéne hagyni. Mégiscsak fontos iratok vannak ott. De aztán jött a másik gondolatom: ugyan már, számlák, ki vannak fizetve, miért is ne lehetne megrágcsálni kicsit? És hörcsi minden este elzarándokolt a sarokba és rágcsált egy kicsit. Imádta ezt a rágcsálás dolgot. Én meg egykedvűen tudomásul vettem.
Ma viszont úgy döntöttem ha nem is rakom helyükre a papírokat, legalább átnézem nem kéne-e valamit elintézni? El is kezdtem egyenként kézbe venni és egyszer csak sor került Hörcsi kedvencére is. Hát ezt azért mégsem kellett volna hagyni. Szomorúan nézegettem az orvosi kezelő lapomat, amire minden évben felvési K. doktor véleményét a labor- valamint ultrahang leletemről. Ugyanis azóta mióta egyszer vagy 3 éve csúnyán felfáztam évente egyszer ellátogatok hozzá kontrollra. Ilyenkor ő elküld laborba meg ultrahangra, viszont megspórolunk egy gumikesztyűt és neki sem kell felállni az asztaltól. Amit azért én sem szoktam bánni. Hát ezt a több éve használt orvosi iratot rágcsálta esténként olyan jóízűen az én Hörcsim. Hajaj! Hogy fogom én ezt odaadni K. doktornak, aki egy kicsit idősebb úr már, nyugdíjas néhány éve, nem hiszem, hogy mosolyogva tudna hozzáállni a dologhoz. Kicsit haragudtam erre a Hörcsire. Annyi szép, drága papírra nyomott banki meg biztosítós számla volt ott, nem beszélve a kábeltévés társaság igazán dizájnos számlájáról. Ennek meg itt az átalakulás előtt álló egészségügyünk olcsó papírra nyomtatott leletére vagy micsodájára fáj a foga. Na mindegy, majd kitalálok valamit. Talán le lehetne oldalt vágni aztán kitalálni valami marhaságot. Talán jobban megbocsátják ha kicsit tökéletlen az ember, mint ha egy hörcsögrágott lelettel megy vissza. Na majd meglátjuk. Van még egy kis idő addig.
