Tegnapelőtt reggel óta motoszkál bennem, hogy írni kéne a dologról. Tegnap és tegnapelőtt nem értem rá írni, lehet, hogy már aktualitását is vesztette, de motoszkál bennem, hogy írjam meg. Megírom hát, ha annyira motoszkál. Mondhatnám úgy is: kiírom magamból.
Tegnapelőtt reggel a közszolgálati csatorna újra kereskedelmi TV-nek képzelte magát és nagy garral jelentette be, hogy Tánczos Gáborról eddig nem ismert videó került elő, meg tanúk akiket nem hallgatott meg a rendőrség. És hamarosan láthatjuk.
Én meg csak állok itt és hallgatok. És felháborít, hogy van egy csatorna amelyiket többek között az én adómból is tartanak fenn, amelyik már elég régóta majmolni próbálja a kereskedelmi televíziókat. Pedig a közszolgálati televízió csatornák azért állami fenntartásúak, hogy megőrizzenek egy színvonalat, ne kelljen lemenniük a kereskedelmi TV-k szintjére. Amelyek ugye abból élnek, hogy olyan TV műsorokat adnak amelynél a nézőszám a fontos nem pedig a színvonal. Ha kell Mónika show, ha kell Győzike. Oké, ez normális dolog valahol. De kikérem magamnak, hogy nekem ugyanezzel a stílussal kelljen találkoznom a közszolgálati csatornákon is. Hogy már napokkal az esemény előtt beharangozzák, hogy majd jön valamikor egy videó amelyiken stb.stb. Ennyit a stílusról.
És most erről a fiatalemberről, aki lehet, hogy bűnös, lehet, hogy nem, de már békén kelleni hagyni szerencsétlent. Letöltötte a rá kirótt büntetést, hagyjuk már, hogy munkát kereshessen, - egyébként korántsem biztos, hogy fog kapni -, hogy nyugdíjas anyjával éljenek, kezdhessen új életet, családot alapíthasson. Leülte amit rá róttak, miért nem lehet végre békén hagyni? Hát a szenzáció meg a nézettség a minden? Az emberség már nem érték? Hová jutottunk?
Epilógus. Lehet, hogy akadt egy jóérzésű ember a csatornánál megfelelően magas szinten aki letilthatta a dolgot. Tegnap sem hallottam már róla, ma sem. Talán elmarad. Dejó lenne.
