Nem vagyok időmilliomos mostanában. Ez az írások gyakoriságán is lemérhető, de jönnek még jobb idők is. Még ezen kívül egy hét van az iskolából, aztán enyém a világ. Legalábbis kicsit több időm lesz a Morgóba is írni mint most. Tegnap hajnalban végre oda jutottam, hogy meg tudtam nézni a Duna TV-n nemrégiben vetített dokumentum film második részét is Charles Simonyiról. Persze kazettáról, tehát ne keresse senki a programban meg a memóriájában. Ma reggel mikor leültem írni átolvastam miket is írtam annakidején.

Valóban jól emlékeztem. Nem nagyon, de egy icike picikét volt bennem egy olyan érzés, hogy adva van egy gazdag ember aki meg tudja engedni magának, hogy vegyen egy űrutazást és ott nézelődjön, lássa azt amit mi anyagilag kevésbé eleresztettebbek nem láthatunk. Igaz ez a kép már akkor is finomodott napról-napra. Felhívtam például a figyelmet az idősebb Simonyira aki szintén azon emberek közé tartozott akire méltán vagyunk büszkék. Aztán hallottam egy riportot a rádióban, az is finomított a véleményemen. Summa summárum, szépen megváltozott a véleményem a néhány nap alatt. Most meg, hogy végig néztem ezt a kétszer 50 percet láthattam mennyire más a kép mint amit az első pillanatban kialakítottam magamnak.

Más, mert ez a Simonyi akit itt láttam ez nem csak úgy vett magának egy űrutazást és felment nézelődni vagy netán sznobizmusból. Nem. Ő tudományos kísérleteket készült elvégezni, ehhez magával vitte a hozzávalókat és el is végezte azokat. Persze most már - kicsit jobban megismerve - látom, nem is ő lenne ha nem így viselkedett volna. Aztán a magyarsága. Igaz, hogy amerikainak tartotta magát de mindvégig hangsúlyozta, hogy hol született, honnan indult és ma is büszke hazájára. Végignézve a filmet ez egyértelműen átjött. Nem véletlen, hogy magas kitüntetésben is részesült melyet a köztársasági elnök úr adott át. Engem ugyan nem kérdeztek meg, hogy adják vagy ne adják, de örülök, hogy így történt. Mint ember is nagyon kellemes benyomást tett rám. A családjáról úgy emlékszem nem esett szó pedig szívesen megnéztem volna azt a családi hátteret ami mellett ilyen sikeres ember lehet valaki. Mert Charles Simonyi az. És büszke vagyok rá, hogy innen indult el. És így visszapillantva már talán örülök is, hogy annakidején elment. Ki tudja itt mire vihette volna. Mi ugyan szegényebbek lettünk egy szépreményű kutatóval, így viszont az egész világ lett gazdagabb, hiszen nap mint nap használjuk azokat a programokat amelyek a nevéhez fűződnek. Mint tudjuk ilyen a Word és az Excel. Általában ha valakivel megismerkedem és ennek örülök is, ezt meg szoktam jegyezni búcsúzáskor. A filmet végignézve most is mosolyogva mondom: "Örülök, hogy megismerhettem.":)