Új piacot adtak át Miskolcon. A hely maradt, a Búza téren van ez is, csak átépítették. Nagyobb lett, tágasabb, meg ahogy az újságban olvasom drágább is. Nem nekünk vásárlóknak hanem a pult túloldalán állóknak. Naponta hallom, hogy magasabbak a bérleti díjak mint korábban. Hát meglehet, én nem tudom. Mindenesetre vasárnap délelőtt felültem a buszra és elmentem megnézni ezt az új piacot. Meg egyúttal vettem gyümölcsöt is, hogy megtámogassam kicsit a fogyókúrámat, mondván hogy nem kell mindig császárhúst meg főtt paprikás fejhúst zabálni. :) Bíztam abban is, hogy olcsóbban tudok gyümölcshöz meg zöldséghez jutni mint a szupermarketekben, vagy akár a közeli zöldségesnél. Ez így is volt, sok mindent sikerült vennem viszonylag olcsón.
A csípős csalamádéval viszont befürödtem. 500 forintért sikerült egy kiló kissé feljavított minőségű hordós káposztát vennem. Ha meggondolom kétszáz forintot fizettem pár darab csípős paprika darabkáért de ez már csak itthon derült ki. Aztán vettem másfél kiló törpeharcsát is ami akkor és ott jó ötletnek látszott, de itthon azért rengeteg nyűggel járt.
Nem tudom ki mennyire ismeri, de ennek a törpeharcsának a külseje meglehetősen csúszós, nyálkás, még megfogni sem lehet tisztességesen. Márpedig, ahhoz hogy az ember megadja neki a kegyelemdöfést mielőtt forró vízbe dobja rendesen meg kell fogni. Hát ez az amit nem lehet, mivel minduntalan kicsúszik az ember kezéből. Így aztán én is csapkodtam a húskloffolóval össze-vissza szert téve néhány mellé ütésből származó sebre is a kezemen. Miután már nem mozgott egy sem jöhetett a kibelezés, amikor viszont az ember szúrt sebeket szerezhet a harcsa tetején lévő hegyes uszonyoktól. Nem csak szerezhet hanem szerez is, mint például én is. Több sebből véreztem már, mire oda jutottam, hogy már egy sem mozgott és ki voltak belezve. Ez volt az első pont amikor úgy éreztem talán az aprajával nem kéne foglalkozni és közben azt számolgattam hány forintot dobok ki az ablakon illetve a szemétbe ha kicsiktől megválok. De világéletemben sóher voltam ha valamiért pénzt adtam ki, így aztán természetesen a 9 centis darabokkal is végigcsináltam azt amit a 15 centiméteresekkel. Végülis a nehezén túl voltam, már csak le kellett vagdosni azokat a hegyes uszonyokat ott felül a feje mögött. Miután újabb sebeket szereztem - most már az éles késtől - ezen is túl voltam. A kisütés már igazán élvezet volt az előzőekhez képest, az a pár égési sérülés amit a forró olaj okozott már igazán elhanyagolható. De mindezekért kárpótolt az igazán kellemes ízű sült halacska amit egy kevés kenyérrel elropogtattunk. Mint írtam kevés kenyérrel, mert mégiscsak fogyókúrázik az ember. Nem volt rossz vétel ez végül is, de azért egy darabig azt hiszem nem hozok a házba törpeharcsát. :)
