Hallgatom a híradásokat, olvasom az újságokat és arról szólnak a hírek, hogy megötszöröződött a fegyverboltokban eladott riasztó- és gázpisztolyok száma. Értem én a vásárlókat, nagyon is értem. Kicsit elszabadult az erőszak, nem szeretnének védtelenül állni a bűnözőkkel szemben. Csak van ám itt egy bökkenő: mi van ha azok után, hogy mi elővesszük az igazinak látszó gáz- vagy riasztó pisztolyunkat a támadó meg előveszi a saját igazi pisztolyát és már lő is. Hát igen, ez valóban előfordulhat.
Annak idején mikor a rendőrséget olyan sebességmérőkkel (radarokkal) szerelték fel amelyek úgy néztek ki mint egy pisztoly, Árkus József poénkodott az általa vezetett Parbolában, hogy jó-jó, jó ez az új sebességmérő, csak mi van ha az út mellett álló rendőr rá fogja az úton haladó autókra azokból meg vissza lőnek? Jó kérdés. Lehet, hogy a főrendőrök is elgondolkoztak ezen a dolgon, mert úgy tudom igazából be sem vezették ezt a módszert, megmaradt média érdekességnek.
Egyébként egy időben én is gondoltam saját biztonságomra és az itteni Zsarnai (KGST) piacon beszereztem egy gázsprét. Még nem volt megengedve, jól körül is néztem mielőtt kifizettem a kapunál sétálgató cigány asszonynak az árát. Aztán egy darabig hordtam magamnál, majd egy idő után csak kiraktam a táskámból. Megváltam tőle mert nem támadott meg senki, meg kicsit féltem én ettől a gázsprétől. Féltem, mert mi van ha én lefújom a támadót és a gáz nem fogja harcképtelenné tenni? Innentől nekem annyi. Mert ő az erősebb, mert ő él rablásból, betörésből. Neki a garázdaság mindennapos tevékenysége, én meg még pofont sem adtam egész életemben senkinek. Így aztán bekerült a spré a kacatok közé egy fiókba. Minden rendcsináláskor megnézegetem aztán szépen vissza rakom. Mert természetesen ez a veszély valós. Megosztom olvasóimmal ebbéli tapasztalatomat.
Az egyik nyáron - jó 20 éve - Putnokra voltam behíva mint tartalékos katona. Nem először, nem is utoljára. Szerettek engem behívni, mert tartoztam nekik 6 hónappal, ugyanis az egyetem után már nem hívtak be - mint másokat - még egy fél évre. Sejtem az okát, nem volt felhőtlen a mi 11 hónapunk. Ha valakit bővebben érdekel a dolog olvasgasson bele a "Sereg" kategóriában található korábbi írásaimba. Summa summarum úgy gondolhatták, hogy apránként verik le rajtam a 180 napot tíz napjával. Ez nem olyan sok, ezt még a sereg is elviseli belőlem - gondolhatták. Mondanom sem kell, hogy nem verték le rajtam mindet, talán 4 alkalommal vonultam be összesen, egyenként 10 napra. Tehát ma is lógok nekik nagyjából 140 nappal, amibe mindketten bele nyugodtunk. Én már obsitos katona vagyok, maximum népfelkelő lehetek.:)
Visszatérve a gázsprékhez, szóval ott unatkoztunk a putnoki általános iskola udvarán - közel a város széléhez Bánréve felé. Valami asztaloknál történtek valamik, de a nagy többség heverészett a füvön és unatkozott. Nyár volt, kellemes szép idő, jól esett ez a kellemes semmittevés. Asszony, munkahely távol, jó kis nyaralásnak nézett ki a dolog. Egyesek elővették az otthonról hozott pálinkákat, az üvegek körbe jártak. Ebből lett aztán a baj. Mert amikor a tartalékban behívottak közül kiemeltek valakit, hogy innentől ő már nem tartalék az illető erősen tiltakozott. Arról volt szó ugyanis, hogy mindig többet hívtak be mint amennyire ténylegesen szükség volt, ők lettek a tartalékok. Akik szerencsés esetben este haza is mehettek, míg mi maradtunk 10 napig. Hát ez a fiú nem szerette volna ezt, ezért elég vehemensen tiltakozott az átminősítés ellen. Persze a katonaság fel volt készülve ilyen és hasonló esetekre, néhány perc múlva meg is jelent egy zsiguli, oldalán "Katonai rendészet" felirattal és a megtermett hivatásos katonai rendészek előbb szép szóval, később már kissé erőteljesebben is próbálták rávenni a kissé berúgott tartalékos katonát a csendesebb, de főleg engedelmesebb viselkedésre. Na akkor láttam én olyant, hogy a szerencsétlenre ráfújtak fejenként egy-egy palack könnygázt. Ami aztán meg sem kottyant neki, egyedül annyi változás volt, hogy a szemei körül nagyon bepirosodott. Persze nem egy nyámnyila alak volt ez a mi barátunk, de akkor is! Ezután vették elő a hivatásos tiszthelyettesek (főtörzsőrmester és törzsőrmester) a gumibotot. Hát erre már lecsendesedett a kolléga. De mi is. Dermedten néztük az egész jelenetet, moccanni sem mertünk. A srácot elvitték, a mi hangulatunknak meg annyi lett. El kellett telnie jónéhány órának amíg újra volt kedvünk nevetni.
Aztán ha már így belefeledkeztem a mesélésbe elmesélek még valamit. Peti fiamnak volt egy fém játék pisztolya, külsőre nagyon hasonlított az igazira. Keresztapjától kapta, ők meg tán Olaszországból hozták. Egyszer úgy döntöttünk családilag, hogy átugrunk Kassára. Lötyögünk egyet a főutcán, ruszlit eszünk az állomás mellett, aztán megebédelünk a Zlaty dukatban és jövünk is haza. Ennek is van már vagy 20 éve, Peti 8-10 éves lehetett. Laza szombati program volt, semmi sietség, semmi stressz, csak nyugisan mindent. Már közel jártunk a határhoz mikor Peti előhúzta az igazihoz szinte megszólalásig hasonlító játék pisztolyát. Kicsit ideges lettem, hogy hová a csudába tegyem, hogy ne lőjjenek hamarább mint ahogy én megmagyarázom, hogy ez nem igazi pisztoly. Már nem is emlékszem hová tettük, szerintem a kesztyűtartóba. Trabantban ültünk, nyitott volt, éppen csak rádobtam egy sálat vagy sapkát, már nem is emlékszem. Nem nézte meg a kutya se, de nem is bántam. Gondolom más is így lett volna vele.:)
