Hétfő reggelre egyedül maradt a kis fekete. Amint a gazdiéktól megtudtam a másikat elvitték. Gondolom azóta már új gazdáinál van. Úgy hogy most már csak hárman vannak. Végül is ez az élet rendje. A megmaradt viszont nagyon aranyos, most már reggelente nem csak a két nagy ugrál fel hogy simogassam őket, hanem a legkisebb is. Most már tényleg kevés a két kezem így aztán felváltva simogatom őket. Mókás ez a felugrálás mert szegényke sokkal kisebb mint a másik kettő így aztán csak félig tud felugrani. De ugrál szorgalmasan.:) Meg harapdálja a lábujjaimat. Ha olvasok szívesen rágcsálgat. Egyelőre még kicsik a fogai de előbb-utóbb majd erről le kell szoknia.

Köszönöm az ötletet az elnevezésre, de attól tartok a Legmorzsi elnevezés még korai. Ahogy én a Morzsit ismerem ő jövőre is megajándékoz bennünket néhány kiskutyával. :) Így aztán egyelőre a legkisebbnek még nem adnék nevet. Főleg mert nem is biztos, hogy a gazdiék megtartják. Most nem készítettem újabb képeket csak egyet tegnap reggel. Hálaistennek felfedeztem a Coraban a kutyaszalámit, ami árban is jobb minden eddigi verziónál de főleg nem kell vele különösebben foglalkozni. Levágok egy-egy darabot aztán a 3 kis tálba rakom, kosztoljanak. Első körben fintorognak ugyan, de mikor látják, hogy se virsli nem lesz se far-hát, nagy unottan elkezdik eszegetni. Kivéve a legkisebbet. Ő rögtön ráveti magát. Igaz, a tálból egyik sem szereti enni, inkább kiszedik belőle. A legkisebb ott a betonon eszegeti, a Kismorzsi is. Morzsi viszont leviszi a fűre.

A legkisebb sokat alszik napközben is, este is, így aztán előfordul, hogy a nagyok otthagyják, ő meg azt hiszi, hogy otthon van. Ami nem is lenne baj, de nem tudom mondjuk este 11-kor is ezt fogja-e hinni ha besötétedik és egyedül marad kint. Így aztán hétfőn este is fogtam aztán haza szállítottam. Most nem csináltam csak egy képet, a reggelizésről, de hamarosan csinálok újakat is.