Azt mondja a TV bemondó reggel a szép napos időre, hogy Indián nyár. Természetesen mindez megfelelő szövegkörnyezetben hangzott el, csak én arra már nem emlékszem. Ez az Indián nyár is olyan mint a szépkorú. Van egy televízió csatorna a közelemben hol ki nem mondanák, hogy idősek, idős emberek, idős korúak, munkában megfáradtak, stb. Itt ha idős emberekről van szó akkor jön a szépkorú. Szép szép ez, szépen is hangzik, csak ha az ember gyakran hallja nagyon meg tudja unni. Mint a szintén gyakran előforduló lánglovagokat, drótszamarat és még sorolhatnám a divatos, de mára már meglehetősen elcsépelt szavakat és kifejezéseket. Ez biztos úgy megy, hogy valaki egyszer meghall egy ilyen szellemes elnevezést, aztán mindig ezt használja, mert még mindig nagyon tetszik neki és különben is olyan jó. 

Az indián nyár kifejezés használata ugyanolyan érzelmi alapokon nyugszik mint a szép korú. Valakit jobban meg akarunk tisztelni, esetleg kicsit hízelegni is neki. Mert kezdetben volt a vénasszonyok nyara, aztán valaki kitalálta ezt az indián nyár kifejezést, és innentől kezdve bevonult a magyar nyelvhasználatba. Itt csak egy bökkenő van, hogy nem vagyunk Amerikában és itt nincsenek indiánok. Én úgy gondolom az ilyen elnevezéseket azért nem kellene szó szerint venni. Magát az egész kifejezést kell együtt értelmezni. Azaz a "Vénasszonyok nyara" kifejezés azt a szeptember végi időszakot jelöli amikor a nyár még egyszer utoljára nekilendül és ezekben a napokban szép napos időkben lehet részünk, még mielőtt beköszöntenének az ősz hideg, nyirkos és barátságtalan napjai. Az idősebb asszonyok bizonyára nem tiltakoznak az elnevezés miatt mert tudják, hogy ebben nincsen semmi tiszteletlenség, egyszerűen egy régi magyar kifejezésről van szó egy nyárvégi időszak elnevezésére. Itt nem vénasszonyozunk le senkit, véleményem szerint csupán egy kifejezést használunk a szeptember végi napos és meleg időre. Egyébként a vénasszonyok nyara még kicsit odébb van, korai emlegetni. Uff, én beszéltem::)