Úgy tűnik a nyárnak annyi. Ma reggelre kelve esőre ébredtünk itt a végeken is. Végül is én mint urbánus ember nem panaszkodhatom. Egész nyáron szép napos idő volt, aztán kitartott a vénasszonyok nyarára is, sőt még kaptunk egy kis plusz jó időt is: október első dekádjában nem szokott ilyen gyönyörű szép napfényes idő lenni. Általában a szeptember utolsó hetével megszűnik a nyár is.
Mint ahogy megszűnt akkortájt is amikor - nagyon régen, még a rendszerváltás előtt - felkerekedtünk, hogy egy-két hétre elutazzunk a Nyírségbe egy kis almaszedésre. Mi legalábbis innen Miskolcról. Azt, hogy a pestiek hová mentek nem tudom. Ilyenkor az egyetemi erőmű melletti iparvágányon megállt egy személyvonat - soha máskor nem fordult elő ilyen - és a hallgatók néhány fiatalabb kísérő tanárral elfoglalták helyüket a kocsikban. Egyébként ezen az iparvágányon rendesen csak tehervonatok jártak. Beszálltunk tehát a vagonokba, a hangulat eléggé emelkedett volt már, ebben nyilván az elfogyasztott alkoholok is közre játszottak. Ami aztán tovább emelkedett amíg meg nem érkeztünk valahová Kisvárda vagy Nyíregyháza környékére. Itt buszokra ültettek bennünket, hogy elszállítsanak valami tanyaközpontba ahol a meglehetősen szolidan berendezett szállásaink voltak. Nekünk tanároknak egy fokkal jobb volt mint a hallgatóknak. Igaz ők - koruknál fogva - kicsit jobban bírták a gyűrődést is. Az időjárás napközben még gyönyörű volt, melegen sütött a nap, kicsit átmelegedtünk, így aztán jobban bírtuk a szállás kora reggeli 12-13 fokos hőmérsékletét. Napközben szedegettük az almát, este meg aki akart bement a környező városokba. Leginkább Kisvárdára. Ilyenkor alkalom nyílt egy kis kikapcsolódásra, leginkább a diszkóba kéredzkedtek el a hallgatók. Aztán hazafelé hoztak egy kis innivalót is, ami jótékony hatását leginkább a hideg elleni harcban fejtette ki. Nem volt ott berúgva senki, nem is engedtük volna, de alkoholtilalom sem. A fiatalok a munkát különféle lelkesedéssel végezték: voltak akik hajtottak, nem is a pénz miatt, inkább mert megszokták, hogy ha dolgozni kell akkor dolgozzanak is. Aztán voltak akik komótosabban szedegették az almát. Az állami gazdaság fizetett az almaszedésért, bár azt mindnyájan tudtuk, hogy sarokházat nem fogunk venni a keresményünkből még ha sztahanovista módon dolgozunk akkor sem. Az elszámolás elvileg korrekt volt. A keresményünkből levonták a szállás- és étkezési költségeket a maradékot meg kifizették. Illetve én fizettem ki 2-3 hét múlva abból a pénzből amit az állami gazdaság nekünk juttatott. Másodévesekkel voltam amikor én voltam az un. bandagazda, az én dolgom volt minden, többek között a kifizetés is. Volt aki néhány száz forintot kapott az egy hétre, de volt olyan is aki 1 azaz egy forintot. És nem is csak egyvalaki. Köztük a mongol hallgatók közül is néhányan. Nem tudom, hogy tudták kiszámolni, hogy a mérlegük pozitív legyen és ne ők fizessenek. Bár ilyen is lett volna de a cég nagyvonalúan eltekintett a befizetéstől.
Ma már nincsenek almaszedések, igaz nyírségi alma sem nagyon. Sok almást kivágtak, nem kellet az alma, az orosz piac is megszűnt a rendszerváltással, ami maradt azt meg leszedik a nyírségi emberek. Már ha leszedik, mert ahogy az újságban olvasom nem könnyű ma sem almatermelőnek lenni Szabolcsban. De ennek elemzése már nem fér bele a Morgóba. Mindenesetre egy valami miatt maradhatott volna ez az almaszedés. Kicsit összébb hozta a kollektívákat, az oktatóknak alkalmuk volt a hallgatókkal kicsit órákon kívül is együtt lenni, és valahol a munkára is nevelte a fiatalokat. Sokan voltak akik életükben akkor dolgoztak először.
És végül egy ideillő anekdota. Szó ami szó, a tisztálkodási lehetőségek eléggé korlátozottak voltak ezért is fordulhatott elő, hogy az egyik hallgató azzal fenyegette meg társát, hogy ha ma sem zuhanyozik holnap nem megy vele egy fára.:)
