Hát egy kicsit bizonytalan vagyok ebben a xilon szóban. Most benéztem a Google-ba, beírtam, hogy xilon, de egyetlen találat sem volt, ami arra utalt volna, hogy létezik ilyen ruhaanyag. Pedig én világosan emlékszem, hogy így hívták azokat a pizsamákat amiket a piacon Szlovákiából érkezett asszonyok árultak, mi meg megvettük mert én valahogy nagyon szerettem ezt az anyagot. Olyan selymes hatása volt, szép élénk színei, tényleg szépek voltak. A nősülés után kaptam rájuk, azelőtt azt sem tudtam, hogy létezik a világon xilon pizsama, de egyszer az anyósom vett egyet ajándékba, felhúztam és megkedveltem. Mint írtam finom tapintású volt, kellemes volt a bőrömnek is, a tetejébe még jól is nézett ki. Akkortájt nősültem, mégiscsak adjon az ember magára a hálóneműben is. Ez már nem kollégium volt ahol a szobatársaimat nem nagyon érdekelte milyen pizsamában is fekszem le esténként. Meg hajnalonként. Egy nagy hibája azonban volt ezeknek a pizsamáknak. Mégpedig az, hogy mivel műszál alapúak voltak nem nagyon tartották a varrást. Hol itt feslett fel, hol ott. Szinte magam előtt látom néhány olvasóm hamiskás mosolyát, hogy hajaj, értjük mi ezt, fiatal házasok, a sok viháncolás, hát persze, hogy szakadt az a szerencsétlen xilon ahol csak tudott. Aláírom, kétségtelen fokozottabb igénybevételnek volt alávetve ez az intim éjszakai ruhadarab mint egy házasság későbbi évtizedeiben, de azért én alapvető oknak mégiscsak a műanyag mivoltát sejtem. Summa summarum szerettem ezeket a pizsamákat, annak ellenére, hogy ma már azt az alsóneműt vagy inget sem veszem fel amiben 5 % a műszál.

Hát persze. De én azért emlékszem olyan időszakra is amikor textiliparunk 100 % műszálból gyártott szép fehér ingeket, mi meg vittük mint a cukrot, aztán a forró nyári ünnepnapokon szakadt rólunk a víz, de büszkén pompáztunk a nylon ingjeinkben amiért korábban a nyugatot annyira irigyeltük. Így aztán nem volt nekem semmi bajom ezzel a műanyag pizsamával, hacsak annyi nem, hogy sűrűn kellett pótolni. Meg is tettük a búza téri piacról. Engem ebben egy dolog zavart, hogy tudtam Kassán sokkal olcsóbban is meg lehet venni. Igaz felmerültek egyéb költségek is, mert akkor azért már megevett az ember egy emberesebb adag ruszlit a halboltban, aztán néhány tócsnit a Prior legfelső emeletén,  a pisztrángot sem ingyen adták a Zlaty dukátban, de hát ezek mind a test épülését és örömszerzést szolgáltak én meg azért erre soha nem sajnáltam a pénzt. Mit mondjak, meg is van az eredménye. :) 

Voltak tehát járulékos költségek, de mégiscsak maga vehette meg az ember a pizsamáját és olyan áron mint amennyibe az valójában is került, mentesen mindenféle uzsoraköltségektől. Egy szép napon el is indultunk Kassára pizsamát venni. Megérkezvén leraktuk a trabit és a Slován szállónál elkezdtük becserkészni Kassát. A gondok az első boltokban kezdődtek mert ezek a fiatal fruskák az istennek sem voltak hajlandók megérteni mit is akarok. Mind csak tárta szét a kezét, hogy nem érti. Mondhattam volna egyre hangosabban is mint egykor kolléganőm egy moszkvai szakszervezeti kiránduláson amikor is egyre hangosabban ismételgette a GUM áruházban, hogy nagyobb blúzt kér, az eladó mégsem értette mit akar. Na persze, attól, hogy ő egyre hangosabban ismételgette magyarul, hogy "Nem érted? Nagyobbat. Nagyobbaaaat...!" attól szegény leányzó nem értette jobban, hogy a kedves külföldi vevő egy nagyobb blúzt szeretne. Én ugyan nem emeltem meg a hangom de többféleképpen próbáltam megértetni velük, hogy nekem xilon pizsama kell.  Azt hiszem nagyon nem is igyekezhettek megérteni mert mikor hazajöttünk és egy szlovák szótárban megnéztem hogy is mondják a pizsamát szlovákul  hát nagy különbséget nem láttam a magyar és szlovák elnevezés között. Ugyanis ha már kezemben volt a szótár meg egy társalgási zsebkönyv csak összehoztam magamnak egy szlovák mondatot amit hallva már nem lehetett kitérni a kérésem elől.

Legközelebb élesben is kipróbáltam azt a bizonyos mondatot. A boltba belépve miután meghallottam, hogy proszím, már mondtam is, hogy "Matye proszím pizsamu na moju pasztavu" ami nagyjából annyit jelent, hogy mutassanak nekem való pizsamát, persze udvariasabb formában. Mire aztán egy középkorú asszonyka csak rakta elém a pizsamákat mindegyik után mondva, hogy tessék, és mondta mindjárt az árat is. Persze magyarul. Azért később és máshol csak hasznát vettem a fenti mondatomnak. Igaz hamarosan véget ért a xilon pizsam iránti rajongásom is, az évek multával pedig a pizsamáim élettartama is jelentősen meghosszabbodott. 

Mint látjuk a pizsama szlovákul is pizsama, tehát azoknak a csitriknek nem lehetett volna nehéz megérteni mit is akarok. Nyilván nem is akarták. Bosszúból dupla adag tócsnit ettem, és a pisztráng után még lenyomtam egy knédlit is Dukátban.  

Azért eszembe jutott egy anekdota is.  A nyolcvanas években mikor mindenki kiválthatta valuta keretét és mehetett Bécsbe videót meg Gorenje hűtőt venni sokan a nagyszülők valautakeretét is kiváltották, hogy ha már kimennek minél több mindent tudjanak megvásárolni. Viszont a határon nem csak a kiváltott pénznek kellett ott lenni hanem az idős embereknek is. Így aztán idős emberek is gyakran ott szorongtak a hátsó ülésen a fiatalok mögött. A bevásárlásnál viszont már útban lettek volna, így a kocsinál várták meg amíg a fiatalok végezetek a Mariahilfer strasse boltjaival és visszajöttek a kocsihoz. Hazajőve aztán kérdezték az idős embert, hogy "Na, János bácsi, oszt vett-e valamit Bécsben?" "Hát fiam, nem vettem én semmit - felelte. Egy hózentrógert szerettem volna de nem tudtam hogy mondják németül". Németül nem tudók számára mondom, hogy ebben meg az a poén, hogy a nadrágtartó, népiesebb nevén hózentróger német kifejezés, úgy szól, hogy hosentrager. :)

Hát messzire jutottunk a xilon pizsamától, de a tapasztalt Morgómedve olvasók tudják, hogy bizony ez itt gyakran megesik.:)