Kicsit elfoglalt vagyok mostanában. Itt a félév vége a nyakunkon, jegyeket kell adni, de mivel ezt nem "pofára" adja az ember ehhez zárthelyiket kell íratni, ezeket meg kijavítani, aztán megint íratni és megint javítani. De egyszer csak eljön a jövő hét vége amikor véget ér a félév és - ahogy mondani szokták - aki bújt bujt, aki nem nem. Beírjuk a Neptunba a jegyeket és lehet egy kicsit megpihenni. A pótlásokra már több idő jut.
Aztán csúcs van a szakestélyekben is, ünneplésekben is. Most ünneplik Borbálát aki - mint tudjuk - a bányászok védőszentje, tehát Borbála-napi szakestélyben sincsen hiány. Egyelőre jól bírom, bár most egy kis szünet jön. Napközben igyekszem keveset enni, hogy este ha megjövök kisebb lelkiismeret furdalásom legyen a sok zsíros kenyér és a 2-3 üveg sör miatt. Idén a zsíros kenyér minősége is javult, a hallgatók pecsenye zsírral kenik meg a kenyereket és a lila hagyma ízesítése is változott. Gondolom mondanom sem kell, hogy előnyére.:) A múlt héten 2 szakestélyen voltam, jövő hét végére maradt még egy.
Tegnap viszont a falumban voltam. Ez azért mindig különleges alkalom, kiemelkedik a szakestélyek és ünneplések sorából. Kivételesen ihattam is mert a bükkábrányi kollégák meghívtak a mikrobuszba amivel mentek. Nem ittam én le most sem magam a sárga földig, csak azt a két stampedli pálinkát érkezéskor meg ebéd előtt meg vagy 2 doboz sört. A töltött káposztától már nem tartóztattam meg magam ennyire, töredelmesen bevallom, hogy háromszor szedtem. Igaz csak egy-egy töltést, de mégis csak háromszor. Igaz megtehettem volna, hogy elsőre kettőt veszek de nem akartam mohónak tűnni. Aztán megkóstoltam még a pörköltet is egy icike-picike tésztával, ami után még jól esett néhány rétes is. Nem olyan nagy réteseket csinálnak mostanában már felénk, úgy hogy kéretik nem szörnyülködni a mennyiségen. Különben is ha meggondolom, hogy tegnap már nem vacsoráztam akkor meg is lehetne felezni gondolatban a fenti mennyiséget és már-már fogyókúrásnak is tekinthető a dolog. :) És még nem említettem, hogy ma kefir volt a reggeli hungarocellel (Ham-Let keksz) ami valamit szintén javít a tegnapi helyzeten. :)
Egyébként most már tényleg jó lesz vigyáznom, megemelkedett a vérnyomásom, igaz voltam vele orvosnál tehát odafigyelek rá, de azért ezt mégiscsak intő jelnek vélem. Gyanítom, hogy ez a hátfájás is összefügg a túlsúlyommal, úgy hogy megpróbálok vigyázni mit és mennyit eszem.
Egy kicsit még visszatérek a tegnapi ünnepségre. Gondolom nem újság, hogy szeretettel fogadtak "földijeim", most már én is bátrabb vagyok a köszönéseknél, egyre inkább tudom ki kicsoda. Nem könnyű dolog ez, évtizedekig csak az Erzsébet köz-ig autóztunk, ahol a házunk volt, meg onnan haza Miskolcra. Az elmúlt egy-két évben azért lassan mindenkiről megtudtam kicsoda is valójában. Igaz ebben a tanulási folyamatban voltak nehéz helyzetek is. Olyankor például amikor valaki nem elégedett meg a "Na, megismersz?" kérdésre adott tétova igenemmel, hanem jött a következő kérdés: "Na, ki vagyok?". Hát ez már kemény dolog volt, hiszen az előbbi tétova igenemet kellett most már egy határozott névvel megerősítenem. Szerencsém volt, beugrott az illető hölgy neve. Megkönnyebbülten, nagyot sóhajtva léptem tovább, hogy újra felfedezzem azokat akikkel adott esetben egy utcában laktam vagy egy iskolában tanultam évekig. Ma már ez többé-kevésbé a múlté. Határozott magabiztossággal köszöntöm úgy az ott lévők többségét "szervusz"-al mint 42 évvel ezelőtt amikor elkerültem a faluból. Történetesen Esztergom-Kenyérmezőre a technikumba.
Mindig elkalandozok pedig arról szeretnék írni, hogy szép megemlékezés volt a templomban, a gyöngyösi Zeusz kórus csodálatosan széppé varázsolta a szentmisét, és a köszöntőt mondó egykori tanítványom, ma már - azt hiszem nem veszi rossznéven ha így nevezem - barátom is igazán szép szavakkal emlékezett meg a mi Borbálánkról és falubelijeimről a derék Rózsaszentmártoniakról.
Készültek képek is, most nem válogatok belőlük, az egész megtekinthető ha ide kattintunk:
Kellemes nézelődést kívánok! :)
