Kiültem egy kicsit az erkélyre. Gondoltam átfutom az újságot, ami nekem mostanában az Észak-Magyarországot jelenti. Korábban még a Metropol-t is jelentette, de újabban már mióta másik épületbe költöztem kis kitérőt kellene tennem, hogy hozzájussak. De inkább nem teszek kitérőt. Elég nekem ez a megyei lapocska is, a többit meg elolvasom az Interneten meg meghallgatom este a TV-ben. A rádióról leszoktam, tényleg nehezen viseltem a hírműsorokban azt a sok idegen nyelvű habratyolást.
Szóval kiültem az erkélyre kicsit olvasgatni, de hideg volt. A madárcsiripelés jó volt, a madarakat szeretem hallgatni. Emlékszem, még az előző lakásunkban laktunk, egy csendesebb helyen volt ugyan, de kevés volt a fa, különben is elég magasan volt a lakásunk így aztán itt sem volt részem a madarak énekében, hiába hagytuk nyitva az ablakot. Pedig nagyon szerettem volna madárcsiripelésre ébredni. Valahogy úgy képzeltem el, hogy az ember alszik, egyszer csak valahonnan a távolból a madarak énekét hallja. Álmában elmosolyodik, élvezi a fülemüle csattogását aztán immáron félálomban elmosolyodik, arra gondol, hogy az élet szép. Hiszen egy pihentető éjszaka után ébredezünk, kint a madarak fütyörésznek, a nap sugarai beszűrődnek az ablakon, na szóval ezt igen jó ébredésnek képzeltem. Egy dolog hiányzott, a madarak éneke.
Hogy a fülemüle csattog-e nem tudom, de bennem így maradt meg a Bocaccio Dekameronjában olvasható novella, amelyben a leány arra kérte szüleit, hogy hadd aludjon már éjszaka kint az erkélyen mert a fülemüle csattogását szeretné hallgatni. A szülők nagynehezen ráálltak és kint ágyaztattak meg a leányzónak, akihez aztán később fellopózott a párja, és hát reggel az atya meglehetős zavarban hívta élete párját az erkély ajtóhoz, hogy ugyan nézze már meg miként szorongatja még álmában is a leány a "fülemülét".
Szóval, hogy csattog-e a fülemüle nem tudom, de fenn az ötödiken már az a pár madár sem hallatszik amelyek arra a néhány bokorra száll le amelyek megmaradtak a betondzsungelben. Vasárnap reggel tehát volt, napfény is volt, egyedül a madárének hibádzott a vágyaimból.
Aztán egyszer valami történt. Mégpedig az, hogy Moszkvában járva-kelve hanglemezek után nézelődtem egy boltban amikor ráakadtam néhány lemezre amelyeken madárhangok voltak felvéve. Kézbe vettem, kissé bizalmatlanul nézegettem, de aztán csak megvettem. A bizalmatlanság abból eredt, hogy nem bakelitből készült hanem olyan vékony, hajlékony, műanyag hordozóra vitték fel a barázdákat. Akkor úgy gondoltam, hogy nem sokáig fognak ezek tartani. A lemezjátszó tűje - gondolom - hamar elintézi majd, hiszen nem kis súlya van annak a karnak amint tapogatja le a barázdákban rögzített hangokat. Sokat nem hezitáltam rajta, ha már három éjszaka madárfüttyre ébredek már megérte.
Itthon aztán némi előkészületre volt szükség. Konkrétan egy időkapcsolóra, ami reggel bekapcsolja a lemezjátszót. Ma már ez nem lenne gond, az ember elballag a megfelelő barkács áruházba és időkapcsoló hegyek állnak a rendelkezésre. Nem így a nyolcvana évek elején. Ekkor ezt házilag kellett elkészíteni ami viszont nekem nem jelentett nagy gondot jó néhány évvel azután, hogy egyszer ez egyetemi WC-ben egy otthagyott Ezermestert kezdtem olvasgatni. Írtam én már erről, esetleg ha valaki nem olvasta még elolvashatja. Összedobtam hát gyorsan egy időzítő kapcsolót és nyugovóra tértünk. Feleségem elnézően nézte az előkészületeket, őt nem nagyon hozta lázba a madárcsicsergésre való ébredés lehetősége. Este elalvás előtt beélesítettem a szerkezetet és lefeküdtünk. Némi izgalommal aludtam el, mégiscsak nem akármilyen reggelre ébredünk majd. Kicsit nyugtalanított ugyan egy-két apróság de csak legyintettem rá.
Nem voltak ezek jelentős dolgok, csupán arról volt szó, hogy mikor a lemezjátszó bekapcsolt a tű már rá volt helyezve és kissé nyikorgó hangot adott amíg el nem érte a normális fordulatszámot. Kicsit zavaró volt ugyan, de gondoltam reggel még úgyis félálomban leszek ekkor, mire felébredek már tényleg a fülemüle csattogása lesz a meghatározó a szoba csendjében. Eltekintve persze a narrátor beszédétől aki két madár ének között precízen tájékoztatta a madárhangok iránt érdeklődőt melyik madarat is halljuk a következő percekben és melyek a madár legfontosabb jellemzői. Ráadásul mindezt oroszul. Én mindenesetre bíztam benne, hogy a gyönyörű szép csivitelés feledtetni fogja a narrátor megszólalásait. Hát nem feledtette. Úgy hogy egy idő után felkeltem kikapcsoltam az egészet és visszafeküdtem aludni. Aludni már nem tudtunk de valamivel biztos agyonütöttük az időt.
Hát ez jutott eszembe a madárcsiripelésről. Amit kint hallottam az erkélyen miközben dideregve olvastam az egyetlen megmaradt újságomat. Hát igen, én a hidegről akartam írni, meg Mályiról, meg hatalmas fűről amit már le kellett volna vágni, de holnap már feltétlenül le kell, de eléggé bizonytalan az idő errefelé, hát erről én ma már nem fogok írni, már így sem olvassa el senki ezt a hosszú írást csak a legkitaróbb Morgómedve olvasók, úgy hogy mára be is fejezem. Aztán ha néhány nap múlva még mindig hideg lesz majd írok arról is.:))
