Benyúltam, pedig nem lett volna szabad. Mikor elégedetten jöttem el a hölgy elég rosszallóan mondta, hogy "Máskor ne tessék benyúlni!". Én meg kicsit elröstelltem magam, mert csak neki akartam jót. Akkor nem szólt, meghagyott abban a hitben, hogy neki is jó amit csinálok, csak később, mikor jöttem el. Az ajtóból fordultam vissza mert nem értettem mit mond, meg kellett ismételnie. Értem. Ezek eszerint ma már nem lehet csak úgy benyúlni. Hát ez van. Változnak az idők. Valahogy úgy érzem a szocializmusban szó nélkül hagyta volna. Sőt lehet, hogy mosolyogva nyugtázta volna, hisz neki is jól esik az ilyesmi. Emberek vagyunk, jól esik ha jót akarunk a másiknak. Biztos vagyok, hogy nem lett volna ekkora baj, hogy még az ajtóból is utánam szóljon szemrehányólag. Most viszont utánam szólt. Először nem is értettem mit mond. Kicsit rossz már a hallásom a bal fülemen, régi katonai emlék, sokáig nem okozott gondot, mostanában már néha nem értem ha a hölgyek halkan szólnak hozzám. Hazafelé egész úton nyomasztott a dolog. Nem vagyok már gyerek, nem esik jól ha rendreutasítanak. Még ha nem is hangosan és nem is durván történt a dolog. Sőt, a hölgy nagyon szelíden mondta bár kétségtelen rosszallással, hogy "Máskor ne tessék benyúlni!". De azért kínos volt nekem egy kicsit. Ha lett volna itthon egy újabb kiadású illemtankönyv biztos felütöm valahol ott ahol arról lehet szó hogy viselkedjünk a különféle hivatalokban, üzletekben, bankokban, patikákban. Biztos le van írva, hogy az ügyfél részére van egy pultféleség azon túl viszont egy asztal következik ami már szigorúan a kiszolgálók szférája, oda benyúlkálni szigorúan tilos. Még ha nincs is ott készpénz amit elvehetnénk, sőt semmi sincsen néhány írószeren  és egy optikai leolvasón kívül akkor is. Amivel a receptek adatait olvassák be. Mert ez a benyúlás egy patikában esett meg ma délelőtt. Elfelejtettem aláírni a receptet, benyúltam hát az asztalra, elvettem, aláírtam és visszatettem. A pakolászgtaó-keresgető hölgynek meg mondtam, hogy "Közben benyúlok és aláírom". Hát ezt nem kellett volna. Mint azt később korholólag hozzám intézte búcsúzóul. Hát biztos igaza van. Röstellem magam és máskor nem nyúlkálok. Legalábbis patikapultokon túl nem.:)