Úgy tűnik valami mégiscsak történik abban az ügyben, hogy a szülők is felelősségre vonhatók legyenek ha a gyermekkorú gyerekük bűncselekményt követ el. Ugyanis van már arra is példa, hogy az áldozat szülei beperelik a bűncselekményt okozó gyerek szüleit nem vagyoni kár okozásáért. Ha jól emlékszem abban az esetben született döntés ahol gimnazisták ölték meg egyik társukat.
Persze óvatosan kell azért eljárni ezekben az ügyekben, mert jó lenne ha nem sérülne az az elv, hogy a büntetés csak azt sújtsa aki a bűncselekményt elköveti. Tehát ha fiatalkorú, akkor elsősorban őt, erre megvannak a büntető intézetek is. Ha valóban gyermekkorú akkor tényleg nem marad más hátra mint azt vizsgálni, hogy a szülő mindent elkövetett-e azért, hogy gyermeke megfelelő neveltetésben részesüljön.
Nyilván nagy harcok várhatók ez ügyben mert a felperes ügyvédje mindent elkövet majd, hogy bebizonyítsa a nevelési hiányosságokat, az alperes ügyvédei pedig ennek az ellenkezőjét. De azért bizonyára lesznek jobban megítélhető ügyek is. Ha az egész utca tanúsítja például, hogy a család életmódját tekintve egyenes út vezetett a bekövetkezett eseményekig képviselheti a felperest a legfelkapottabb sztárügyvéd is, a bíróság el fogja marasztalni a bűncselekményt elkövető gyerek szüleit.
Bár az élet már nem visszaadható, de szerencsére ritka az ilyen súlyú bűncselekmény is a gyermekkorú elkövetők körében. Viszont egy 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülés elég jelentős anyagi és lelki meghurcoltatással jár, jogosnak látszik ennek - legalább részbeni - kompenzálása. Aztán ha valaki mindent elkövet a gyerekek nevelése terén, csupán a gyerekek a tettük következményeit nem tudják felmérni akkor tényleg nincs helye az elmarasztalásnak. Marad a zsebpénz megvonás, a TV-től való eltiltás és társai. Meg kicsit jobban megtanítani őket az iskolában a természet törvényeire. Hogy jobban fel tudják mérni tettük következményeit. És mint látni fogjuk ez nem is elsősorban a pedagógusokon múlik, sokkal inkább az oktatáspolitikusokon. De erről majd egy más alkalommal.
