Nemrégiben színházban voltam. Nem túl messze, csak itt a közeli gimnáziumban. Néhány évvel ezelőtt folyt ott valami korszerűsítés és a gimnázium épületéhez hozzácsaptak egy színháztermet és egy könyvtárat is. Először ezt az utóbbit fedeztem fel. Jó itt a közelben egy hely ahová be lehet ülni olvasgatni, elsősorban újságokat. Közben oda lehet ülni a számítógépek elé is ha az ember úgy gondolja. Újabban ugyan már egyre ritkábban megyek be, de azért jó, tudni  hogy van egy ilyen lehetőség a közelemben.

A színházterem már más tészta, ott most voltam először. Ahogy mondani szokás, fővárosi színészek ugrottak le Miskolcra egy vígjáték erejéig. A színészek viszonylag kevesen voltak talán nyolcan vagy kilencen. Ebből volt kettő Jászay Mari-díjas, őket természetesen ismertem, de a többi nekem teljesen ismeretlen volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehettek ismertek mások előtt, de én soha nem hallottam róluk. Igaz, az ismerőseim sem.

Aztán miközben néztem a darabot az járt az eszemben, hogy mennyivel nehezebb helyzetben vannak manapság a fiatal színészek, mint mondjuk 25-30 évvel ezelőtt. Akkor azért készültek TV játékok, sorozatok ahol milliók figyelhettek fel egy-egy tehetséges fiatal színészre, meghozva nekik az országos népszerűséget. Hát manapság ilyen sajnos nincs. Marad tehát a sokkal kisebb nézőszámmal rendelkező színház, vagy nagyritkán egy-egy filmszerep. Amiből szintén kevés lehet, hiszen alig készül magyar film, amik meg készülnek azokban a rendezők gyakran alkalmaznak inkább amatőr színészeket. Elképzelhető tehát, hogy ezek a Miskolcon látott színészek egészen másmilyen karriert futnának be ha visszatekernénk az idő kerekét az említett 25-30 évvel.

Aztán ha már színház akkor azt sem értem miért nincsen több színházi közvetítés a televízióban? Mármint újabb darabok, mert régiek azért már előfordulnak. Én arra gondolok, hogy amikor a színház készül levenni  műsoráról az éppen futó darabot akkor kivonul egy TV stáb és rögzíti az előadást, amit aztán a TV-nézők is megnézhetnek.  Én ugyan nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, de gondolom néhány operatőrrel és kamerával a dolog viszonylag olcsón megoldható lenne.  Ma már közvetítő kocsi sem kell hozzá mert rögzíthetnék, aztán majd leadják amikor akarják. De nem évek, évtizedek múlva. Mert azért sok jó darabot játszanak ebben az országban és az ember nem csak filmmel él, szüksége van a színház nyújtotta élményekre is.